hogyha téged idézlek, a képek
nem villannak be rögtön.
A retinámon őrzöm
őket fakultan,
homályba bomlásából mégsem tanultam.
Mert holnap is, ha a zöldségesnél állok,
s zavartan babrálok
egy fényes citrommal,s mélyen szívom be illatát,
lelkemnek adva át
bőröd zamatának emlékét – újra látlak.
Ott tombolsz magasan, hol a fáknak
széltől hajló ágai intenek felém,
hogy a feledést felejtsem el én.
13 hozzászólás
Szia Hanga!
Na jó, ez az "E" úgy látom még kísért elég rendesen, de ezekből születnek olyan versek, amelyeket érdemes elolvasni.
Elárulom, hogy már rémeket láttam azügyben, hogy elhagytad az oldalt (erre tanúm is vagyon), méghozzá szép csendesen.
Változatlanul fantasztikus a stílusod, a záró sorod azonban most mindent visz: a tagadás tagadása…
Ügyi vagy, kitartó és emberi.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, köszönöm, hogy benéztél, és hogy aggódtál értem! Megnyugtatlak, nem szándékozom elhagyni az oldalt, csak roppant kevés szabadidőm van mostanság. Köszönöm a szép szavakat!
Hanga
Szia Hanga!
Meglehetősen egyedien festetted le nem feledésed.
Gratulálok hozzá: Noémi
Kedves Noémi, köszönöm a véleményedet!
Hanga
Szia Hanga!
a citromillat hasonlat egyszerre üdítő és elszomorító, de nagyon egyedien vezetted fel, a széltől hajladozó ágak már egy kicsit szomorkásabbak, s ez a két stílusában, és hatásában is eltérő költői kép mégis egyben tartja a verset, és egyedivé teszi.
s itt a végén visszatérve az elejére: okosan filozófikus, érzelmeket nehéz lehet így.
üdvözlettel: Szindbád
Gratulálok a gyönyörű szerelmes verset,mintha a klasszikusokat olvastam volna,igazi táplálék a szívnek,léleknek.
Szeretettel,Jóska
Kedves Jóska, örülök, hogy nálam lakattad jól a lelkedet
ez nekem is jól esett!
Hanga
Elismerésem! A "citromot" illatát nem lehet elfeledni.
ruca
Szia ruca! Nos, igen, a citrom és az ő illata kitörölhetetlen
Jól esett, hogy beugrottál!
Hanga
Kedves Hanga!
A cím keltette fel az érdeklődésem. S nem is csalódtam. Nagyon szép vers. Tele izgalmas dolgokkal. Hogyan maradnak bennünk az emlékek, s mik azok amik emlékezésre késztetnek. Egy kép lenyomata az agyunkban az illatok, színek, s van úgy, hogy a hangok.
Érdekes az ahogy a fákat jeleníted, személyesíted meg hogy Ők miképp "üzennek" neked, hogy tedd meg azt ami talán a legnehezebb! És a csattanó ahogy fokozod a felejteni-t !
A verssorok középre zártságában tagoltságában kerestem mit szerettél volna ezzel, mondani. Ha nem volt ezzel külön szándékod akkor is hatásosnak vélem.
Üdv.: Rudy
Kedves Rudy, köszönöm a gondolataidat, tényleg érdekes, mikor váratlan érzetek ébresztenek fel bennünk egy emléket. A középre zárás az én hóbortom, vizuálisan így tetszik, semmi komoly szándék nincs benne
Hanga
Megkapó szép sorok.Grt.Z
Kedves Z., örülök, hogy nálam ismét "megkaptad a magadét"
Hanga