hogyha téged idézlek, a képek
nem villannak be rögtön.
A retinámon őrzöm
őket fakultan,
homályba bomlásából mégsem tanultam.
Mert holnap is, ha a zöldségesnél állok,
s zavartan babrálok
egy fényes citrommal,s mélyen szívom be illatát,
lelkemnek adva át
bőröd zamatának emlékét – újra látlak.
Ott tombolsz magasan, hol a fáknak
széltől hajló ágai intenek felém,
hogy a feledést felejtsem el én.
13 hozzászólás
Szia Hanga! 🙂
Elárulom, hogy már rémeket láttam azügyben, hogy elhagytad az oldalt (erre tanúm is vagyon), méghozzá szép csendesen. 😀 Na jó, ez az "E" úgy látom még kísért elég rendesen, de ezekből születnek olyan versek, amelyeket érdemes elolvasni.
Változatlanul fantasztikus a stílusod, a záró sorod azonban most mindent visz: a tagadás tagadása…
Ügyi vagy, kitartó és emberi. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, köszönöm, hogy benéztél, és hogy aggódtál értem! Megnyugtatlak, nem szándékozom elhagyni az oldalt, csak roppant kevés szabadidőm van mostanság. Köszönöm a szép szavakat!
Hanga
Szia Hanga!
Meglehetősen egyedien festetted le nem feledésed.
Gratulálok hozzá: Noémi
Kedves Noémi, köszönöm a véleményedet!
Hanga
Szia Hanga!
a citromillat hasonlat egyszerre üdítő és elszomorító, de nagyon egyedien vezetted fel, a széltől hajladozó ágak már egy kicsit szomorkásabbak, s ez a két stílusában, és hatásában is eltérő költői kép mégis egyben tartja a verset, és egyedivé teszi.
s itt a végén visszatérve az elejére: okosan filozófikus, érzelmeket nehéz lehet így.
üdvözlettel: Szindbád
Gratulálok a gyönyörű szerelmes verset,mintha a klasszikusokat olvastam volna,igazi táplálék a szívnek,léleknek.
Szeretettel,Jóska
Kedves Jóska, örülök, hogy nálam lakattad jól a lelkedet 🙂 ez nekem is jól esett!
Hanga
Elismerésem! A "citromot" illatát nem lehet elfeledni.
ruca
Szia ruca! Nos, igen, a citrom és az ő illata kitörölhetetlen 🙂 Jól esett, hogy beugrottál!
Hanga
Kedves Hanga!
A cím keltette fel az érdeklődésem. S nem is csalódtam. Nagyon szép vers. Tele izgalmas dolgokkal. Hogyan maradnak bennünk az emlékek, s mik azok amik emlékezésre késztetnek. Egy kép lenyomata az agyunkban az illatok, színek, s van úgy, hogy a hangok.
Érdekes az ahogy a fákat jeleníted, személyesíted meg hogy Ők miképp "üzennek" neked, hogy tedd meg azt ami talán a legnehezebb! És a csattanó ahogy fokozod a felejteni-t !
A verssorok középre zártságában tagoltságában kerestem mit szerettél volna ezzel, mondani. Ha nem volt ezzel külön szándékod akkor is hatásosnak vélem.
Üdv.: Rudy
Kedves Rudy, köszönöm a gondolataidat, tényleg érdekes, mikor váratlan érzetek ébresztenek fel bennünk egy emléket. A középre zárás az én hóbortom, vizuálisan így tetszik, semmi komoly szándék nincs benne 🙂
Hanga
Megkapó szép sorok.Grt.Z
Kedves Z., örülök, hogy nálam ismét "megkaptad a magadét" 🙂
Hanga