Mikor
lelkedben
lappang
a fájdalom,
mikor az ihlet
szárnya
nem repít
a fellegekbe,
mikor
a költészet
heve
már nem ég
szívedben,
s szemed
csillogása
mattá válik…
Egy perc alatt
tovaszáll
a remény,
s szíved vágya
nem él…
Akkor kinyílik
egy ajtó,
s beárad
a fény…
2006. augusztus 18.
5 hozzászólás
nagyon szép!jó volt olvasni! :@)
Örülök, hogy tetszett:)
nagyon szép!!!!!
Szép, reményteli sorok.
Gyönyörű pillanatot írtál le, szépen rímbe szedve! Gratulálok!:)