Boldogság az a szerelem,
Most mégis azért könnyezem.
Fáj szerelmes szívem érted.
Mert Te ezt nem érzed!
Mert szívedben a szerelem,
Nem értem csillog a szemedben.
A vak sorsom az, kegyetlen,
Viszonzatlan a szerelmem.
Két szív, ha egymásra talál,
Szárnyra kél, mint dalos madár.
A boldogság mint pillangó
Szállt szívemre, élte illó.
Mosolyodra lásd, felragyog,
Meghal Ő, ha Te elhagyod!
Élte , mint tiszavirág,
Nem kerülheti el sorsát.
Szerelmes szívem úgy kérlel,
Repülni hagyd, ne űzd még el!
Ne űzd el röpke álmát,
Hagyd még tűnő boldogságát.