Hajzuhatagodból kiszökött az éj,
a sírok közé szállt csendesen,
s a rózsafából faragott fejfák, mély,
hegedűhangján dalol nekem.
Te vele voltál, és maradsz is mindig,
senki nem hallja az érzéseid,
bezárt a magány, és én idekinn
alig látom már lelked lángjait.
Mélyre kell merülnöm érted tudom,
oda, hová már nem hatol el a fény,
ha a cél az út, ezen az úton,
nincs semmi sima, csak kő, s meredély…
Járunk hát kövek között, sötétben,
s ujjaim gyertyatartóiról viasz
cseppenek kemény szívedre…
Szerelmet könnyezik a tavasz…
14 hozzászólás
Szia András! 🙂
Elképesztően jól sikerült! Szerintem ez az egyik legjobb és legszebb versed. Csak ámulok és bámulok! Gyönyörűek a képek, a hangok, a gondolatok…
Szomorú merülés, de mély. A cím és a záró sor fájdalmas ellentéteket rejt.
Nagyon szép! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm, hogy itt jártál és örülök, hogy tetszett
Ha tudni szeretnéd, sírtam is rajta. Ha nem szeretnéd tudni, már mindegy, gyorsan rákattintok a "mehet"re, mert ez a spontán reagálásom. 🙂
Megint csak köszönöm, kedves Kankalin…
Szia!
Már a címe is telitalálat, számomra .A vers maga pedig…na jó! Te vagy, aki tudja a módját,és imádom a verseidet. Az utolsó versszak az csodálatos. Az én ízlésvilágomnak.
Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, kedves Selanne
Nagyon szép, fájdalmas vers!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
köszönöm, kedves Fél-X
Kedves András!
Mindig is hihetetlen volt, és lesz is a számomra, milyen szépen tudod a szavakat használni, elhelyezni. Ez adja meg egy vers értelmét.
üdv Tóni
megtisztelsz, kedves Tóni
köszönöm
Szia!
A szavak amivel jatszol ebben a verseben … hihetetlen es melyrehato.
Gratulalok hozza.
Udv:messi
köszönöm, kedves Messi
Kedves András!
Rendkívül szépek a szerelmes verseid.Elkápráztató és megnyerő a stílusod.
Most az én szívemben is szerelmet könnyezik a tavasz valakiért…
Barátsággal: Ági
Örülök, hogy így van, s hogy így látod, kedves Ági