Szeretik a madarak a szelet és a fákat,
Szeretem a hajadat, a szemed és a szádat.
Tekeri a patak ide-oda vízimalmát,
Növeli tüzed, ahogy a fa a piros almát.
Megeszik a madarak a magot, a virágot,
Beszivom a sugarad, a tüzed, a világod.
Feledik a bajokat a halak is a tóban,
Itatom a szívem e betűben és e szóban.
Keresik a madarak a fatetei fészket,
Kutatom a meleged, e hegyi menedéket.
Leveti a talaj is a hava takaróját,
Beveti tavasz, és ide röpiti a gólyát.
Nevetik a madarak a szomoru időket,
Lepereg a talu, nosza, kinevetem őket!
Beszivom a sugarad, a tüzed és a fényed,
Szeretik a madarak a magot, a keményet!
2 hozzászólás
Vidám, jól pergetett vers, Bálint, tetszenek a természettől kölcsönvett képek, ettől kicsoit dalszerű, de ez nem hátránya (lehet. hogy csak én nem tudom, mi az a talu…) Tetszett!
aLéb
Kedves aLéb!
Örülök, hogy tetszett, ez valóban egy dalocska.
Ja, és (hehehe… ) a talu az a toll, Észak-tiszai dialektusban! (máshogy nem jött ki XD )
Üdv:Bálint