Szeretlek Anya!

Mi lenne ha nem gondolkodnánk?
Csak vegetálnánk.
Tennénk azt amit abban a pillanatban akarnánk,
Nem lenne bűntudat, fájdalom,
Csak egy jó érzés, amiért a felelősséget nem kéne vállalnom.
Megtenni azt amiért a szív kiált…
Szárnyalni a menny felé,
És megölelni egy lelket, amely hibás.
De akkor ezzel nem törődünk,
Hiszen nincs gondolat és csak ez az egy esélyünk maradt!
Átölelném fáradt testét,
Szorítanám, mint egy kisgyerek, mert tudom ő a földön már elvesztette életét.
Szeretném, mint még soha,
Mert szívem a hibái ellenére még mindig érte sóhajt.
Mosolyognék rá, hogy lássa boldog vagyok,
Hiába nem….,de akkor igen, mert láthatom.
Isten körbe vesz minket,
Hiszen tudja, hogy velünk milyen történések estek meg.
De nem gondolkodunk, nem szabad!!
Én hallgatok, mert már hiányzott szavad.
És csak nézel és mondod, hogy bánod,
De anyukám, ne, kérlek ne …most nem kell a bűnbánatod!
Csak annyi h szeress….
Szeress, amíg ez a pillanat tart,
Szeress mert a sorsunk minket össze varrt.
Ezt átélni annyira csodálatos….
De már látom a kép homályos.
Nemsokára vége az álmomnak,
És jön a torz tudat.
Csak kiáltom hogy szeretlek,
Magamban könyörgöm, hogy hald meg ezt a neszt.
Ismét eltűntél, de tudom még látlak,
Hiszen az álmok, a hitt álmok, valóra válnak!