Végtelen hegy vagy és árok,
Hűsítő árnyékod alatt várok
Rád, te ismeretlen.
Részegen vonagló ujjakkal
Mutatok feléd, s kacsintva súgom:
Az élet így kegyetlen és szép…
Nekem nem kell kevesebb,
Nem kell némább, se hangosabb,
Talán csak vaskosabb szenvedély,
Ahhoz, hogy vakítson az Éj…
5 hozzászólás
Gyönyörű és sokatmondó, Gratulálok!
Üdv, Jodie
Nagyon sok van a versben!
Gratula!
Köszönöm! Kedvesek vagytok.
Üdv: Petrucci
Nagyon szenvedélyes.
Kösz… Elismerem… 🙂