Ősszel érkezett, mosolyában újra
nyári kedvvel. Erre sodorta büszke
szél. Szeretni jött, hiszem, ám ki tudta
ennyi elég-e érte?
Nem maradt sokáig. Akartam. Ő is.
Nászunk hevében a lázas éden.
Majd kihűlt az érzelem, ám ha mégis
visszatalál, megértem.
Messze már. Talán magam is csodáltam
néha, meddig őrzi tekintetében
lángoló tüzét, erejét a lassan
elcsituló szemérem.
6 hozzászólás
Gyönyörű a ritmusa. Ez egy remekmű! Gratulálok!
Köszönöm, Virág. Ez egy időmértékes vers. Műfaját tekintve soppoi verselésben íródott.
Kedves Tamás!
Már látom milyen műfajban íródott, és meg kell mondjam, hogy tökéletesen vetted a nehézségeit eme műfajnak.
Folyékony, a tartalom pedig lenyűgöző!
Csak így tovább!
Jodie
Nekem is nagyon tetszik. Jó dolog ismerni az antikot, és én valahogy mindig jobban tiszteltem azokat a költőket, akik nemcsak a szabadversben jeleskednek. Fogadni mernék, hogy a legtöbb kortárs szabadvers-költő az első szonett, vagy netán ballada megírásánál elvérezne. Nem is beszélve az ókori műfajokról, mint a hexameter, disztichon, szapphói,anakreóni,alkaioszi strófák, adoniszi sor,hadd ne soroljam…Szóval, csak becsülni lehet téged azért, hogy ennyire ismered a régi stílusokat, verselési módokat.
érdekes h neked olyan keveset írnak, pedig nagyon jók a verseid.
sokat számít ha az ember “szabályosan” ír, és te ezt nagyon jól csinálod(vannak akik már túl merevek). Ez a vers gyönyörű, sőt a legjobb amit eddig amatőrköltőtől olvastam. Ilyenkor kezdem érezni h az én verseim nagyon rosszak és amatőrök. 😀
további szép verseket kívánok számodra!
Kedves Tamás! Csodálatosan szép vers, élmény volt olvasnom, gratulálok!:)