Én mindig szerettem élni, magáért
az életért, ami velem örvendett. Ha
kellett, tudtam könnyek között sírva
remélni, mi a szívembe volt írva,
mert jól tudtam, hogy a szív, ami
elrejt, az odabent a mélyen valóságot
és ábrándot egykönnyen nem felejt.
Szeretni az életet csak úgy lehet, ha
minden értéket, mi igaz és hű az emberi
értelem megbecsül gyönyörén, ami éltet
a bensőnek meghitt, érzően vágyódó,
szelíd rejtekén. Minden érték, ami
reményül igazságként fogan. Rejtsd el
bensődbe magad, és óvd, mert a remény
ad majd holnap neked édes vigaszt, ha
a keserű ma téged megtagad. Soha ne
feledd, az életet nem csak értelemmel
kell élni, hanem szívvel is, mert minden
érzés és szó ott fogan, ott benn az
emberben mélyen örökül. Amilyen a
szíved, te magad olyan ember vagy,
és annyit érsz, amennyit szíved belőled
másnak ad. Szeretni kell az életet akkor
is, ha fáj oly nagyon, s remélni kell, amit
remélhetsz! Van-e nagyobb kincs
és ennél szebb vagyon, amit szív
tehet, s e világon elhihet oly sok
bú és bánat között, mi ide be, az
emberi bensőkbe költözött. S még
ma is nagy haraggal nyargal vad
dühén, szenved itt ifjú és vén, mert
könny patakzik a múltnak fátyolos
szemén. Szeretni kell, míg szerethet
a szív bensők örökségén, mit elrejt
a test szemek kérdő pillantása elől.
Minden mai értelem holnap múlásba
hal zálogul jövendő időknek, hol majd
a végtelen újra lángra gyúl. S beragyogja
széles e világot parttalan éjek sötétlő
magasán, ahol csillagvilágok zengve
zúgnak a messzeség örök tekintetén.
Ma még sóhajnyi az élet, de holnap
majd új idő ragyog, s az ember, ki ma
még elhal e földön, örökkön élni fog,
miként az égi csillagok gyönyöre kecses
lángok hevén. És hűséget zeng majd ott
nevén örökre a tegnap még éjbe halt,
megcsúfolt ebbéli remény.
4 hozzászólás
Szia Zoli! 🙂
Mindig örömmel olvasom a verseidet, csodálattal is, mert tartalmasak, megmutatják emberi oldalad – az érző és hívő emberét, aki belső csendjében alkot, és megszívlelendő gondolatokat közvetít kifelé.
"Rejtsd el bensődbe magad, és óvd, mert a remény
ad majd holnap neked édes vigaszt…" – ez az idézett rész a te egész lényedre érvényes. Így ismertelek meg régebben a verseid és a hozzászólásaid alapján, az évek elteltével pedig csak erősödött az a jellem, amit nagyszerűnek tartok benned.
Örülök, hogy olvashatom a műveidet, mert nemcsak én leszek ettől gazdagabb, hanem mindazok, akik találkoznak a gondolatvilágoddal.
Köszönöm az élményt.
Békés, boldog új évet kívánok neked, nektek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet köszönve azt az értéket mit képviselsz mint ember a kedvesség és szívbeli
értelem tekintetében! E nélkül a költészet sem sokat érne, mert első sorban szívbéli embereknek kell lennünk, hogy szíveket tudjunk megérinteni műveinkkel. Első és utolsó dolgunk, hogy szeressük, hogy mások boldogok legyenek attól, hogy mi is e földre születtünk, s hogy találkozhattak velünk. Próbálok ez szerint élni a Teremtő erre tanít, s ez boldoggá tesz az életben.
Köszönöm szépen hogy írtál nekem! Zoli
Kedves Zoltán!
Eddig még nem ismertem a verseidet, most találkoztam vele. Olyan komoly, mély érzéseket tartogat,
amely nem mindennapi. Szeretem az ilyen verseket olvasni, még ha ilyen hosszúra nyúlnak is.
Ebben találkoztunk, mivel én másként teszem, mert én szonettkoszorúkat írtam. Tudom, sokan ha
meglátják a hosszú verseket, kevesen kezdik olvasni. Lehet, akadunk többen, hogy nem a hosszúságát,
a tartalmát, szépséget nézzük, ami található a Te versedben.
Amikor időm lesz, Igérem, máskor is jövök olvasni a verseidet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét! Elnézést kérek, hogy csak most válaszolok kedves gondolataidra,
de azok értékét mélységesen örvendve veszem, így egy kicsit megkésve is!
Üdvözlettel és köszönettel fogadva a figyelmedet! Zoli