Szeretsz-e, mondd, mint felkelő nap a tengert,
mikor belemártja első sugarait?
Vagy mint szárnyaló sas a végtelen eget,
mit szabad prédára lesve szélként hasít?
Szeretsz-e, mondd, ahogy méhek a virágport,
amelyből friss, zamatos mézet gyártanak?
Vagy ahogy delfinek a szelíd hullámot,
melynek habjain fickándozva játszanak?
Szeretsz-e mondd, mint tavaszi fák a rügyet,
amikor szárba szökken sok holtnak hitt ág?
Vagy mint lepkék, hogy – megunva báblétüket –
felröppennek, s lesz tőlük színes a világ?
Szeretsz-e, mondd?
10 hozzászólás
Igazazán szépen tetted fel kérdéseidet…
A válasz vajon mi lehet…?
Nagyon tetszett!:)
Kedves Dóra! A választ rögtön megkaptam: igen:) Köszi, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Gyönyörű képek, remek rímek, szép köntösben, egy csodás versben.
Nagyon tetszett.
Üdv: József
Kedves József! Örülök, hogy tetszett a versem, a címzettnek is, nagyon:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyan!
Nagyon szep a versed.
Bar en azt mondom, ugy kellene szeretni, hogy a masik felnek ne lehessenek ilyen kerdesei. Mindig erezze a szeretetet. Kivanom, hogy ez nalad is igy legyen!
Szeretettel:
Hamupipö
Kedves Hamupipő! Igazad van, és érzem is, hogy szeret a kedvesem, de azért jólesik hallani, ha mondják az ember lányának:)
Puszi: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ezek örök kérdések, talán van rá válasz is!
Nagyon szép a versed!
Üdv: Kankalin
Kedves Kankalin! Természetesen van válasz, pár perccel a vers megírása után már fülembe is súgta a kedvesem:) Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv: Borostyán
Hááát!?Most hogy rákérdeztél?
Na ez csak vicc volt. Nagyon szépen teszed fel ezt a "nagy" kérdést 🙂
Petya
Kedves Petya! Jó a humorod, mondták már? 🙂 Köszi, hogy ismét olvastál!
Üdv: Borostyán