Береза
Белая береза
Под моим окном
Принакрылась снегом,
Точно серебром.
На пушистых ветках
Снежною каймой
Распустились кисти
Белой бахромой.
И стоит береза
В сонной тишине,
И горят снежинки
В золотом огне.
А заря, лениво
Обходя кругом,
обсыпает ветки
Новым серебром.
___________________
A nyírfa
Fehér törzsű nyírfa
Ablakom alatt,
Rajta színezüstből
Hólepel maradt.
Bolyhos ágbogán most
Fehér kézfejek
Hóból ujjacskákat
Szétterpesztenek.
Csöndben áll a nyírfa,
Szinte alszik még,
Minden hópihéje
Arany tűzben ég.
És az alkony lustán
Körüljárva őt
Hint az ágacskákra
Friss ezüst-esőt.
* * * * *
6 hozzászólás
Kedves Dávid!
Imádom a nyírfákat, már csak azért is csalogatott a versed.
Az első versszakot lefordítottam, mielőtt elolvastam a tiédet, de rájöttem, feleslegesen fáradoztam. 🙂
Azért ide teszem az én verziómat:
Karcsú, fehér nyírfa
ablakom alatt,
színezüst folyamként
a hó rajt' maradt. 🙂
Biztosítalak róla, hogy a tiéd jobb!
Üdvözlettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm véleményed, de a te fordításod is jó. Szó szerint valami olyat írt Jeszenyin, hogy
"A fehér nyírfa
ablakom alatt
hóba bugyolálódott/takarózott,
ami pont olyan (rajta), mint az ezüst…"
A karcsú is beugrott rögtön a dal miatt, de akkor "sztrojnaja birjóza" lenne, fehér nélkül…
Üdvözlettel: Dávid
(P.S. Még ottani diákkoromból őrzök egy kis nyírfakéreg darabot, ráírva a kirándulás dátuma. A háború idején a papírhiány miatt a katonák nemritkán erre írták levelüket, mert viszonylag vékony rétegben lehet lehántani a nyírfa fehér kérgét…)
Kedves Dávid!
Én nem tanultam orosz nyelvet, de ifjabb gyerekeim igen, de valahogy ők amit tanultak, el is feledték.
Én a front ideje alatt többet tanultam meg, mint ők, és meg is maradt nekem.
Tetszik a lefordított vers, nekem is kedvenc fám a fehér nyírfa, a nagy kertemben is volt, és most, a lakásom előtt is, ahol szeretnek fészket rakni a gerlék. Csak az a baj, hogy gyengék a fészkek, és már többször széthullott, egy alkalommal olyankor, amikor tele volt tojással. Ez nekem kellemetlen volt, mert elmenekültek az anya-madarak és soha többé nem turbékoltak nekem.
Az én versem címe: Gerlepár, azt hiszem, hogy itt is föl van téve.
Szép versedet olvasva, ilyenek jutottak eszembe róla.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm tartalmas reagálásod, nekem is kedvenc fám volt mindig, és mindig az oroszokat juttatja eszembe, holott ez a fafajta fenn északon mindenütt honos és kedvelt. Egy ilyen sűrű nyírfaerdőben járni, pláne télen, az maga a gyönyör! De bármikor! A zsenge tavaszi zöld, az őszi csodálatos elszíneződés, mind-mind egy természeti varázs, ami a lelket is megmozgatja… Örülök, hogy tetszett a fordítás! Valóban, fészekrakásra kevésbé alkalmasak a fiatal példányok vékonyabb ágai. De ettől olyan nőies, karcsú, romantikus lény a nyírfácska…
Üdvözlettel: Dávid
Máshol is olvasom remek fordításaidat, átirataidat. Ez nálad, úgy gondolom, egy nagxon szép küldetés, és elhivatottság. Gratulálok, és további sok sikert munkáidhoz. Üdvözlettel:B:)
Kedves barnaby!
Köszönöm látogatásod, figyelmed, jókívánságaid,
örülök méltatásodnak, az 5 csillagocskának!
Talán fordításaim közt több sikerült van,
mint a saját verseim közt…
Nagy szerelem ez a fordítás!
A forma követésén túl belebújni
egy másik költő bőrébe, lelkébe…
Üdvözlettel: Dávid