ЦВЕТЫ – XII.
И потому, что я постиг,
Что мир мне не монашья схима,
Я ласково влагаю в стих,
Что все на свете повторимо.
И потому, что я пою,
Пою и вовсе не впустую,
Я милой голову мою
Отдам, как розу золотую.
______________________________
VIRÁGOK – XII.
Mert felfogtam: ez a világ
Nekem nagyon nem szerzetesrend,
Gyöngéden versbe írom hát,
Hogy bepótolhatunk mi mindent.
Mert egyre szól, csak szól dalom,
És egyáltalán nem hiába,
A drágámnak fejem adom,
Az rózsa lesz aranyból nála.
* * * * *