Szergej Sztrelec: Lehet

Может

Не сидим мы рядом,
Не читаем книжек.
Солнышко оранжевое
Опустилось ниже.

Вьюга заоконная
Заунывно воет,
Ветви паутинные
Треснули от боли.

Может тоже думаешь,
Глядя на деревья,
Что не может город
Заменить деревню.

Может тоже хочется
Вновь в лесных просторах
Побродить под крышей
Лиственных узоров.

Может тоже хочется
Под кустом у речки
Нежно потревожиться
О моем сердечке.
__________________________

Lehet

Nem ülünk mi ketten
könyvecskét lapozva,
miközben alászáll
a narancs napocska.

Kinn a hóvihar most
zúg eszeveszetten,
ágak pókhálója
fájdalmasan reccsen.

Lehet, arra gondolsz,
ha a fákat nézed,
faludat városra
nemigen cseréled.

Lehet, erdők mélyén
kószálnál te inkább,
hol lombok kínálnak
föléd tarka mintát.

Lehet, bokor alján,
patakocska partján
aggódnál te féltőn
szívem állapotján.

***