Csend van körülöttem, mit homály lep el,
gondolataimba merülök éppen,
most nekem a messzeség is oly közel,
ábrándjaim partján a távolt lépem.
Mint neszek bársonya szétfoszlik a múlt,
szétfoszlik az, mit követ pillantásom
egésze. Gondolatom az elgurult
időn mereng, ami széthullt árnyakon
felsóhajt bennem. De nézd! A percnyi lét
vigyázza lépteid, amit eléd hint
és elém az élet. S látva reményét
a bennünk égő szónak, mely ránk tekint
üzenve: "Örökül kaptatok engem,
hogy soraimat szívetekben zengjem!"
5 hozzászólás
Kedves Zoltán!
"Csend van körülöttem, mit homály lep el, "
Nagyon szép hadonlat.Tényleg néha a csendet úgy
érzzük,mintha körülfogna bennünket.
"most nekem a messzeség is oly közel,
ábrándjaim partján a távolt lépem. "…igen,ilyenor
egy másdimenzióba lépünk
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő olvasásod, s annak értékét mit kifejezel
soraidban versem iránt!
Hálásan értékelem szavaid reménytkeltő mélységét, melyek
oly sok erőt adnak nekem sokszor!
Kívánok sok szépet és jót életed minden napjához!
Szeretettel üdvözöllek Téged és a családodat is!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Barátsággal Zoli Kaposvárról 🙂
"Mint neszek bársonya szétfoszlik a múlt,
szétfoszlik az, mit követ pillantásom
egésze"…ez is nagyon szép hasonlat…neszek bársonya…!
" De nézd! A percnyi lét
vigyázza lépteid, amit eléd hint
és elém az élet."…örködik felettünk
és a befejezés különösen értékes:
"üzenve: "Örökül kaptatok engem,
hogy soraimat szívetekben zengjem!"
Gratulálok scodaszép szonettedre!
Barátsággal:sailor
Tetszett a versed!