A sínek mentén ezernyi szemafor:
álmatag pipacsok dőlnek a töltésnek.
Egyik nyárból a másikba utazva
a röpke tavaszról időnként lekésnek.
Reggelente bágyadtan követik
megszokott lépteim a hűvös betonon,
míg fölöttük láthatatlan és néma
mozdonyok suhannak messze monoton.
Ferrari-piros ruhájukat nézve
magával ragad egy robogó szerelvény.
Két városrész közt valahol elveszek
a szirmukat vesztett pipacsok tengerén.
8 hozzászólás
Nagyon megragadott a vers hangulata, mennyire élő, eleven, lüktető. Valós érzések, igazi gondolatok mindig jó dolgokat szülnek. Egyetlen sor, inkább kifejezés, ami olyan, mint, amikor az ember álmatagon megy és megbotlik valamiben, én ebben a kifejezésben: "ruhájukat nézve". Ezt nem tudom megmagyarázni, de itt majdnem elestem. De az egész egyébként nagyon-nagyon tetszik. VAn benne valami józsefattilás…
üdv. K.
Igazad van, Kati, az általad kiemelt rész valóban nem túl költői, talán majd átfogalmazom, köszi
Na és a cím is nagyon jó!
K.
Ez mg adta magát, hiszen vasút mellett lakom, és nap mint nap "ellenőrzöm a pipacsaimat", bár nem vagyok sem Hrabal, sem Menzel
Szeretem én is nagyon a pipacs virágát kedves Netelka!
( most írtam már a második versem róla, majd később hozom.)
Tetszett a versed, a környezet ahova helyezted.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen
Szépen hozott hangulat, jól láttat a versed, minden lényeges elem hangsúlyos, és kiérezni vélem belőle a belső párhuzamokat. Tetszett, örömmel olvastalak.
aLéb
Köszönöm szépen