Játszd el, hogy élsz,
Játszd el, ha tudod,
Játszd, hogy nem félsz,
Hogy ezt tényleg akarod.
Játszd el, hogy csak játszottál,
Játszd el bohón a múltat,
Hogy ott míly nagyot alkottál,
S ne önmagad szúrjad!
Játszd el, hogy nem vagy szerelmes,
Játszd el, hogy nem fáj,
Hogy az élet hozzád oly kegyes,
Hogy megvet a magány.
Játszd el, hogy élsz,
Játszd el az életed.
Nem érdekelsz Senkit.
ÖRÜLJ, HOGY EZT IS ÉLHETED!
Színész (átdolgozás)
Szerző: AmigoH
3 hozzászólás
A rímek kissé meg-megakadnak….de szép a vers!
De ha mindenhol, csak játszol valakit, valamit…akkor sosem vagy önmagad!!!!!!!! És sosem teszed azt amit igazán akarsz!
Kedves Ati!
Nagyo sok mondanivalója van a művednek.
Az élet egy szinpad! Ha őszintén játszunk, néha bajt hoz reánk, de azért vagyunk emberek,
hogy ott is megálljuk helyünk!
Gratulálok. Eszembe jut erről egy részlet:
"ha lenne életem, az ihletné meg pár sorom.
de hogy is lenne, hogyha jelmezem is másolom?"/Day
maricának üzenem, hogy hazudsz magadnak, mikor próbálsz megfelelni másnak, mikor játszol.
titusznak meg azt, hogy ha önmagadat adod, az nem mindenkinek tetszik. mindenki játszik, tudat alatt, vagy tudatosan.