Azt mondják a szív tudja mi a jó,
a szívre hallgatni bölcs és helyén való.
Mégis sokszor csúnyán téved,
ekkor azt hiszed véged.
Azt mondják, hogy az ész jó,
de szívügyekben csaló.
Mégis sokszor érzed,
talán nem is oly téves.
Ha a szívedre hallgatsz, lehet, hogy elbuksz,
majd a kínzó gyötrő érzések elől futsz.
Ha pedig az eszedre hallgatsz, nem nyersz,
majd egyes egyedül szerelem nélkül elhalsz.
Mi a jobb szívre hallgatni és talán nyerni,
rózsaszín örömmámorban fetrengeni.
Vagy netán magányosan szenvedni,
és a józaneszedre hallgatni?
Hogy kire hallgassak?
Nem tudom már,
az élet csúnyán fáj ám.
Szenvedés és halál,
ez vár hát ránk.
6 hozzászólás
Szia!
Érdemes lett volna kicsit dolgozni még a verseden. Gondolok itt arra sántikálnak a rímek, vagy számomra furcsa így leírva, "Az élet csúnyán fáj ám." Szerintem az utolsó szó elmaradhatna.
Szeretettel:Selanne
Szia!
A tanácsok amiket majd kapsz megfontolandóak.
Javítható vers.Kisebb hibákkal. A címe tetszik.
Barátsággal: Ági
Dalszövegszerű… viszont lehet, hogy úgy sem állja meg a helyét, versként biztosan nem. Nekem a címe sem tetszik, közhelyes, enyhén szólva. A "dilemma" egyidős az emberiséggel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet írni róla, csupán azt, hogy nem ártana némi költői eszköz hozzá.
Hoppá, látom, ez az első feltöltésed… 🙁 Bocs a negatív véleményezésemért. Ajánlom, hogy olvasgass sokat, akár az itteni tagoktól is. Remélem, nem vettem el a kedved az oldaltól, valóban SZÍVESEN látunk itt!!!
Én kérek elnézést a fogadtatásért. Én azért nem adtam volna a versek írását.
Ági
Köszönöm szépen a véleményeket és a tanácsot!