A napon lógva láttam egy vízcseppet!
Benne lakott a szivárvány.
Ámulattal lestem,
a fény ahogy reám száll.
Sugárkák táncoltak,
színek viháncoltak,
lelkemet felkérték,
a szférák zenélték:
a piros tüzét,
a sárga narancsos mezét,
az étket adó zöldet,
a kékbe hajló eget,
az indigó kékjét,
az ibolya ékét.
Angyal is volt láttam,
vertcsipke sugárban,
nekem illegette báját,
fényből szőtt ruháját.
Nevetett a fény-angyal,
szivárványos hanggal,
vitt vitt engem is,
keverve a fénnyel,
és én repültem a sugáron,
kéjes szenvedéllyel.
7 hozzászólás
Kedves Májusfa!
Nagyon szépek a hasonlataid. Ebből látszik, mennyire gazdag a lelkivilágod. A természet szépsége nap mint megérint, ott éled életed. Örömmel olvasnám, ha egyszer arról írnál, egy szép tavaszi napon mi töténik körülötted amikor csak a madarakat hallod!
ölellek
Mekkora ihletet adott neked egy vízcsepp! Szép vers!!!
KedvesRozália
Kedves Anolisz
Nem gondoltam hogy valaki is észreveszi ezt a pár sort…….de az a vízcsepp az szép volt.Az egy csoda volt, 1968 nyarán láttam,és azóta sem tudtam elfelejteni.
Kedves Májusfa!
Nagyon hangulatos kis versike, nekem tetszik:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán
Köszönöm hogy olvastad….örülök hogy tetszett.
nekem ez nagyon tetszik! főleg az utolsó 2 vsz. gyönyörű
az eleje nekem olyan gyerek versikés, ha szabad ilyet mondanom -.-
Kedves Nola!
Köszönöm hogy véleményezted ezt a néhány sorocskát.
Annek az élménynek valóban volt valamiféle gyermeki bája.