A pillanat varázsa volt a szín…
eső ragyogta jó magasra fel;
ott talán a fény az álmaimra lel,
s lefesti mind a vágyaim szerint.
A pára itt, a fű ölén hever;
ezernyi játszi gyöngy az ég alatt…
Lelkedé a messzeség… s tiéd maradt
világom egy darabja is…
Vihar mögött mosolyt hozott a Nap;
olyan ma, mintha játszanék veled…
Mi nincs közel, az is velem lehet,
s a perc csupán, mi majd tovább halad.
19 hozzászólás
Kedves Monika!
Az életben a számomra a legfontossab tulajdonság, és egyben a legnagyobb gazdagsága is egy embernek, amit ebben az egy sorban leírtál:
"Mi nincs közel, az is velem lehet,"
Azt gondolom, sokan fel sem tudják fogni, micsoda érték ez. Paulo Coelho is azt írta:
"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem"
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Én is így érzem, bár olykor nehéz ez… az egyik legfájdalmasabb érzés – azt hiszem – valakinek a hiánya… Persze, ha nagy a szeretet, a megértés, és kölcsönös a feltétlen bizalom, akkor sokkal könnyebb ez is, és ez esetben a távolság nem jelent akadályt…
Köszönöm, hogy olvastál, és azt is, hogy írtál nekem!
Szeretettel: Mónika
Szépek azok a percek, amelyek akkor érnek utól , amikor egy-egy versedet olvashatom. Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta, nagyon köszönöm, hogy írtál; jól esnek a soraid! Csak a csillagokat szerettem volna mellőzni, a hozzászólásoknak továbbra is nagyon örülök 🙂
Szeretettel: Mónika
Bocsánat, most látom a kérést!
Kedves barackvirág,
gyönyörű a "pillanat varázsa" amit megörökítettél.
Szeretettel
mesako
Kedves mesako!
Köszönöm szépen 🙂
Szeretettel: barackvirág
Azt hiszem barackvirág, hogy a közelség nem feltétlenül fizikai közelséget jelent és ha nincs mellettünk valaki, aki közel áll hozzánk, ez a "közelség". akkor tán, még kézzelfoghatóbb.
Szusi, ez nagyon így van… Tapasztaltam már, hogy mennyire közel lehet érezni magamhoz valakit, aki több száz kilométerre van tőlem, és azt, hogy hogyan van jelen ilyen esetben az a szoros kötelék. Mindemellett… miközben írtam ezt a verset, egy olyan személy is eszembe jutott, aki nagyon sokat jelentett nekem, de négy évvel ezelőtt végleg eltávozott tőlem… és úgy érzem, valahol még mindig velem van… Ő tudta, mennyire nagyon szeretem a szivárványt… és ez a gondolat a mai napig mosolyt csal az arcomra… 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Nagyon szépen örökítetted meg a pillanatot, mikor a kedves nincs veled. Az utolsó versszak pedig jól összefoglalja a lényeget! Örülök, hogy olvashattam.:)
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka, én is örülök, hogy olvastál és annak is, hogy írtál; köszönöm szépen 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves barackvirág!
Gyönyörű vers! Mestere vagy a szavaknak és a költői kifejezéseknek.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Köszönöm szépen; jól esik, és megtisztelő, amit írtál nekem…
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Csodálatos szivárványt festettél.
Nagyon jól írsz, szeretem olvasni.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Nagyon köszönöm!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Tapasztalatból tudom, hogy nem lehet mindig mereven ragaszkodni bizonyos előírásokhoz, mint ahogyan írod, Te is azt tetted a verseddel. Előfordul, hogy a merevség gyakran megbénítja a hangulatot.
Szép a versed, s én szeretem az ölelkező rímképlettel alkotott költeményeket.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Így van, nem lehet… érezni kell, hogy hol a határa a technikai alkalmazásnak, hiszen a mondanivaló, a művészet, a harmónia a lényeg; a technika mindössze támasztja, sodorja… verssé formálja azt.
Örülök, hogy tetszett Neked a versem; köszönöm, hogy nálam jártál 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
A szivárvány színeivel festetted ezt a verset, attól olyan gyönyörű.
Egyébként maximálisan egyetértek Veled, a mondanivaló, a harmónia az elsődleges szempont. Új színt, új varázst hozhat, amit magunknak kell megteremtenünk.
Nagyon szép a versed!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Örülök, hogy egyetértünk! Az egyéni stílus, az esztétika és mindaz, ami belülről fakad… ez a leglényegesebb… (akár vidámat írunk, akár szomorút). A technika pedig… azt hiszem, nem nehéz… így érzem… 🙂 Érdemes grádiensenként haladni vele, kitartóan, és aztán egyszer csak elkezdünk ráérezni… (saját tapasztalat…).
Köszönöm szépen a kedves szavaidat!
Szeretettel: Mónika