Könnyeid még csillognak a kövön,
Miért hagytam őket lehullni, mondd!
Ölelni kell azt, hisz drága arany.
Mégis veszni hagytam őket, én bolond.
Ölelésedben szétszakadtam, ketté,
S egyik felem téged elhagyott.
De tudom, visszatérek hozzád,
Így várom a boldog holnapot.
Ne sírj többet, ne zokogj, szívem!
Maholnap újra együtt leszünk,
S boldogan, mint tavasz pillangói
Megint a magasba felröppenünk.
1 hozzászólás
Kedves Tibor!
Kívánom, hogy úgy legyen, ahogy leírtad a versedben.
Mint látom, jól boldogulsz a versek alkotásában.
Írjál sok verset, tudod: gyakorlat…
De látogasd mások írásait is, akkor ismenek meg, s megismerik az alkotásaidat is.
Érzd jól magad a Napvilágnál.
Szeretettel üdvözöllek: Kata