Ó, te szó! Mily gigászi erőt cipelsz,
lezúdulsz, özönlesz, mint a trópusi eső!
Látom tekinteted, erősen figyelsz,
nem zavar, hogy sötét álarc mögül kiles ő,
nem zavar, hogy sötét álarc mögül kiles ő,
Ó, te szó! Mily gigászi erőt cipelsz,
életeket dönthetsz rommá, és sújthatsz porba!
Görnyedt hátadon mázsás terhet viselsz,
Bámulják a verebek egymás mellett sorban,
Bámulják a verebek egymás mellett sorban.
Ó, te szó! Mily gigászi erőt cipelsz,
remény tőled szétfoszlik vagy összefonódik.
Ó, te fullánkos szó! Miért irigyelsz?
Tán azért, mert a nemes lelkem csókolózik?
Tán azért, mert a nemes lelkem csókolózik?
Ó, te szó! Oly gigászi erőt cipelsz,
emelj fel! Növessz naggyá! Adj kincset, aranyat!
Érzem, hogy reám most már odafigyelsz,
szívem, lelkem egyre csak nő, egyre csak dagad,
boldogsággal egyre csak nő, egyre csak dagad.
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Szép és értelemmel bíró versedet örömmel olvastam!
Üdvözlettel köszönve fárodzásodat mit teszel a költészet örömteli terén! Zoli
Kedves Zoli! Köszönöm szépen kedves szavaid: Zsuzsa