Szoba
Üveggömb. Játszik rajta a fény,
Míg a szobába lépek, tömény
Tömjénfüst vág arcomba.
Régi, mint egy ókori katakomba,
Falain mállik a vakolat.
Szoknom kell a szagokat,
Mind furcsa, megfoghatatlan,
Üveg és átláthatatlan.
A porban utat vág egy napsugár,
Unja, mint én, és újra vár.
Nincs itt senki, én se maradok,
Kinn vár az Élet, a láncra vert szabadok.
Kert
Ösvény, köves, mint a szív
Idebenn, s míg táncra hív
A szellő és néhány kismadár,
Képzeletben zörögve nálad jár.
Smaragdként fénylik minden,
Én mégis menekülnék innen.
Tökéletes a kert, én tökéletlen vagyok,
Eltiportak rég, s most megvetnek a nagyok.
Óceán
Semmibe visz, elsodor a hullám,
Alig mozogva sodródom a hátán.
Ha elvisz, hát vigyen! Útitársam
Egy delfin, és cápák harapják lábam,
De nem fáj, már nem érzem,
Szárazon, vér nélkül vérzem,
Mert nem az a nagy fájdalom,
Ha vérzel, az csak ártalom!
De ha szíved mardossa lassú, rút halál,
Akkor érzed csak: a pokol rád talál.
2 hozzászólás
Szia Liz!
Ez nagyon jó vers lett. Főleg egy-két rím talált nagyon!
A cím viszont tényleg nem az igazi. :/ Amúgy nekem is mindig azzal van a legtöbb bajom.
Az a gond, hogy minden vers mást és mást jelent minden embernek, főleg annak, aki írta. És mivel ez a vers mégis csak a tied, ezért a címnek, azt hiszem, elsősorban a te gondolataidat kell tükröznie. Magyarul ez a feladat szerintem rád vár…
üdv
Arndore
u.i.: elkerülendő, hogy a "mellébeszélés" gyanújába keveredjek, illetve hogy szigorúságod, ne egy lemondó kézlegyintésbe csapjon át, én valami olyasmi címet adnék neki, mint pl: útiképek az/egy életből… vagy vmi hasonló…
no sok sikert, és így tovább!
Köszi a tippeket 🙂 igazából ezen a versen nagyon régóta nem gondolkodtam 🙂