Éjfél is elmúlt, s én újra
szökevény szavaim nyomát
kutatom. Talán ott ülnek
szemközt, a töltésen futó
kék vonaton egy szendergő
utas vállainak dőlve,
hogy visszatérő álmába
színeket lopjanak. Vagy itt
vannak, egész a közelben.
Tán épp felszántják a kertem,
s a barázdákban úgy dőlnek
el, mint engedelmes, apró
magvak vetés idején. De
lehet, minden a helyén, csak
bennem keresik egymást a
kábultan szédelgő sorok.
Az éjszakára csillagos
pizsamát gombolok, s közben
néhány megkerült szavam
álmatag verssé ringatom,
s elgondolom, mint utazik
messzire tőlem a többi
egy kék, hangtalan vonaton.
2006. május 19.
8 hozzászólás
Az egyik legszebb vers, amit az utóbbi napokban olvastam az oldalon. Dallamos, ringatózó, és nekem nagyon bejön, ahogy a rímeket használod, megadva a vers ütemét, ettől olyan lüktető. Tőled a szavak nem igazán szöktek el, megtalálták a helyüket. :)))
Szia!
A cím nagyon megfogott, és a hangulata is csodás, bár a versformát, a tagolatlanságot nem igazán értem. Az “Az éjszakára csillagos pizsamát gombolok” sort mindenesetre nagyon irígylem. 🙂
Poppy
Köszönöm, Csaba!
Kedves Poppy, nincs mit érteni rajta… ez egy mezei szabadvers. Bár nagyon kedvelem a kötött formát, időnként mégis így jönnek a tollam végére a szavak. Örülök, hogy ezzel együtt tetszett 🙂 Köszönöm!
Tényleg nagyon jó már maga a cím is, és a versed semm okozott csalódást, sőt, nagyon hatásos. Nekem a vonatos kép tetszik a legjobban, talán mert nagyon magam elé tudtam képzleni, mintha tényleg megtörténne…Az vége felé a "néhány megkerült szavam álmatag verssé ringatom" sor is gyönyörű. Élmény volt olvasni!
H.
Kedves Hayal, nagyon örülök, hogy tetszik – köszönöm 🙂
Szia! Ez még mindig/már megint nagyon tetszik! Sőt! Megkockáztatom, ez egy remek vers! Most érteni vélem, úgy ahogy van. 🙂 Gratula, Poppy
Köszönöm, Poppy, örülök, hogy megkerested ezt a régiséget :))