Mint a koldus, remegve nyújtom
egykorvolt álmokra két kezem,
sehonnan űzött keresztúton
állok két térdemen.
Mint a koldus, lehámlott rólam
már minden oktalan büszkeség,
s nézem, ahogy a barna porban
halódnak hűlt mesék.
Mint a koldus, ahogy a lélek
tarisznya kínjával menni szán,
keresem magam messzeségek
imbolygó fókuszán.
Csak mint a koldus, úgy elhinném,
hogy lesznek még fénylő hajnalok
félelmeken túl, Istenem, én
ott lennék,
ahol nem vagyok.
33 hozzászólás
Szia aLéb! 🙂
Nem alakítom át azt a véleményt, amit máshol megfogalmaztam, egyébként is, annál csak többet tudnék írni, ezért úgy döntöttem, hogy idézem magam, mert megérdemli a vers és alkotója a hosszas kifejtést.
„Első gondolatom az volt, hogy bele lehet halni ebbe a versbe. Már az elején elvisz a tartalma, azonnal bevonz, bent tart, és szinte marcangol. Rengeteg fájdalom van benne, keserű érzések, reménytelenség, végül a záró fohász – mint egy kapaszkodó – emel a hangulaton, hiába van feltételes módban, felcsillan a remény szikrája. Nem lehet nem szeretni ezt a verset. Hatásosak a párhuzamba ágyazott hasonlatok, ismétlésüknek fokozó jellege van, egész életet és pillanatnyi élethelyzetet is érzékelek általuk.
…
…
A formáról: látom, hogy játszottál a sorok egymásra építésével, ezeket az újításokat mindig nagyon szeretem a verseidben. A 9-9-9-6-osok dallamának hullámzása után a 9-9-9-3-5-ös záró szakasz átalakítja ezt a dallamot, a gondolatok törése nagy hangsúlyt fektet az utolsó két sorra; megállít, el is gondolkodtam ennek jelentőségén. Az „ott lennék, ahol nem vagyok” sokunk vágya, és gyakran van a megoldásnak kulcsa, csak nem élünk vele, mert nem teszünk lépéseket. Így gondoltam tovább. Komoly vers, a cím szójátéka összetett, bennem két versírás közötti időszakra utal, ezen kívül a szavakba, sorokba rejtett, a láthatónál is mélyebb tartalomra és akár egyszerű jegyzetre is. Megérintette a lelkem ez a vers, aLéb. Olyan érzésem van, mintha egy szentélybe léptem volna be, ahol meg se szabadna szólalnom, én meg csak beszélek, beszélek. Köszönöm, hogy olvashattam. Többször megtettem, mert gyönyörű. :)”
Örülök, hogy írsz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Én sem tudok mást írni, csak megköszönni neked az értő, beleérző véleményed, és azt, hogy a verseim alatt mindig számíthatok a bejegyzésedre. Nagy öröm ez nekem, köszönöm.
aLéb
lehet hogy katarzis időszakát akarjuk megélni annyi más erkölcsi elbukás után mi is lenne, ha ez a mai társadaom kezdene hozzá egy világméretű erkölcsi megtisztuláshoz úgy mint írod koldusként melyről lehámlott minden torzulás, gratulálok szép lett a vers
Miki, nagyon jó a gondolat, én örülnék neki mindenképpen. Ezt csak egyének tudják elkezdeni és kikényszeríteni a társadalomból, varázsütésre (varázspálca híján), vagy felsőbb utasításra nem megy :-). Köszönöm az értékes gondolataidat.
aLéb
Kedves aLéb!
Sokatmondó a versed, gratulálok.
Kedves Madár,
köszönöm szépen.
aLéb
Szia aLéb!
Versed hatalmas súlyokat cipel…
…sorról sorra érezni a terhet!
Remek, láttató!
Üdv
leslie
Leslie, köszönöm szépen a véleményedet, örülök, hogy átérezted a verset.
aLéb
Kedves aLéb!
Tartalom és forma tökéletes összhangja. Ami ennél is többet jelentett nekem, hogy teljesen azonosulni tudtam a verssel.
Köszönöm: Kati
Kedves Kati,
nagyon örültem a véleményednek, annak pedig külön, hogy hagytad hatni a verset, köszönöm szépen.
aLéb
Kedves Aléb!
Most idézek " A 9-9-9-6-osok dallamának hullámzása után a 9-9-9-3-5-ös záró szakasz átalakítja ezt a dallamot, a gondolatok törése nagy hangsúlyt fektet az utolsó két sorra; megállít, el is gondolkodtam ennek jelentőségén." ezt írta Kankalin.
Sose így néztem.Lehet, hogy nem olvastalak jól? Na ettől is okosabb lettem. Éltemben nem számoltam a szótagszámot. Ha ezt kellene tennem összekaparnám magam.Valóban mintha lenne benne egy kis dallam. Én a végére értem és felmerült a kérdés hát hol lennél, ha nem ott ahol ?
Kedves Ági!
Nem,nem kell számolgatni, ez nem egy kötelező dolog, akkor számolgatunk, ha elemzünk, keressük a forma és a tartalom összecsengésének az okait. Ugyanez igaz az írásra is; ha kötött formában írunk (számtalan ilyen van), akkor bizony fontos szótagszám, a ritmusa sorok száma, és még sorolhatnám… de az Olvasónak, és itt most ebben a minőségedben voltál jelen, nem ez a fontos a versformában, hanem az a félmondatod: "Valóban mintha lenne benne egy kis dallam."
A záró kérdésedre: ha valahol nem vagy szívesen, nem érzed ott jól magad, nem lennél szívesebben máshol? Ez a válasz a kérdésre.
aLéb
De ez már túl indiszkrét dolog lenne.
Nekem elég befejezetlennek tűnik a vége, de valószínűleg ilyennek kell lennie. Rám nem olt drámai hatással, de azért érdekes volt.
Még hozzáfűzöm én abszolút nem értek az ilyesmihez és még a gondolattól is elszörnyedtem, hogy ilyet írok, de nem is írok semmit. Csak elvagyok magamnak és olvasgatok.Remélem nem baj?
Ehhez hasonlóra nem emlékszem, hogy írtál volna, jó tudni, hogy nálad számolni is kell. Én most sem tettem. Azt hiszem ezzel be is fejeztem az olvasgatást.Belefáradtam pedig csak kettőt olvastam el. Érdekes volt.Szerintem nem fogok hétvégente jönni. Én be is fejeztem az olvasást már nem kikapcsol hanem fáraszt.
De ez más téma.Kellemes nyarat neked is!
Ági
Kedves Ági,
folytatva a válaszokat:
Igen, ez nem egy kerek történet, nyitva a vége, mert egy olyan pillanatnyi állapotot rögzít, ahonnan van tovább.
Minden vers más-és más módon hat az olvasóra; a vers nem akkor jön létre, amikor megírjuk (persze fizikai valójában igen), hanem akkor, amikor a befogadó olvasóban valami megtörténik, amikor elolvassa/meghallgatja azt. Kiben így hat, kiben úgy :-). …és hogy lenne baj hogy "csak olvasgatsz"? Anélkül mit érne bármilyen írás, hogy nem lenne, aki olvasgatja?
Írtam, már tényleg nem kell számolgatni, a szótagszám (sok mással együtt) csak egy eszköz, a vers kifejezésének az eszköze, egy festményt szemlélő sem bontja a képet színekre és vonalakra.
Ha az olvasás "nem kikapcsol hanem fáraszt", akkor tényleg tarts szünetet, majd akkor olvass újra, ha hiányozni kezd :-).
aLéb
Még valami a többiben is számolgatni kell?
Hogy bírod idegekkel? Én nem bírnám.
Na ilyet se fogok írni 🙂 Kellemes új hetet!
Ági
Kedves Ági, a "még valami"-hez, és újra:
csak akkor számolgass, ha a verset elemezni akarod, ha meg akarod keresni az okait, miért hat úgy ahogy. De nem, nem kell számolgatni, olvasóként semmiképpen, még ronthat is az élvezeten :-).
Arra, hogy bírom idegekkel :-): megírni egy szigorúan kötött formában egy verset – játék. Persze valahol feladat is, de alapvetően szórakoztató alkotás, nincsen rá jobb szó, tényleg játék; keresel vagy elképzelsz egy szituációt, megébreszted a hangulatát, választasz hozzá egy formát, és jönnek a szavak, már csak írni kell. Ha pedig csiszolnál még rajta, akkor valóban kell vele foglalkozni (szavak cseréje, mondatszerkezet), mint ahogy bármivel, amit szebbé, kifejezőbbé, ugyanakkor magadhoz közelebbivé akarsz alakítani.
Írni csak olyat érdemes, ami örömet okoz, amiben ki tudod fejezni magad, különben nincs értelme.
Örülök, hogy ennyit beszélgettünk, és ennyi mindenről a vers alatt és okán.
Szép hetet, és szép nyarat neked is!
aLéb
Még én is kiegészítem, mert elgondolkodtam Ági hsz-én.
Nekem a számolgatás alap, de nem görcsösen teszem. Mindig annyit, amennyit (szerintem) az adott szerző ebír. Először ráérzek, aztán eltűnődöm a sorokon. Nagyon szeretek verseket elemezni. Ez legalább olyan élvezet, mint újat alkotni, ráadásul sokat tanulok közben.
Rétegeket keresek, lefejtem őket, és kiszínezem a műveket olyan palettával, ahogy bennem megszólalnak.
Írhatnám egyszerűen azt is, hogy fantasztikus vers vagy gyönyörű, csodálatos, de akkor nem válna bennem olyan értékessé, mint amilyenné tehetem, ha elmélyülök.
Nem kötelező ez, engem így raktak össze. Szeretek elidőzni egy-egy műnél, belülről megélni, de ehhez szükséges, hogy engedjem magamhoz egészen közel, mert ha nem tenném, másképp hatna.
Úgy is jó, de én nem elégszem meg ennyivel. Katarzisra és teljességre törekszem olvasáskor is. 🙂
Tényleg jó ez a beszélgetés. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, így van, nem vagyunk egyformák, van, aki olvasni, hallgatni szereti a verseket, és nem akar többet, mert benne így teljes az élmény, és vagyunk jópáran, akik emellett (ettől senki sem nem több sem nem kevesebb) elemzünk, keressük a versek belső vázát, szerkezetét, próbáljuk megfejteni – a megfejthetetlent :-). És ez így van jól.
Nagyon fontos minden olvasó, mindenki, akit a versek, a novellák szeretete idehoz, itt tart ezeken az oldalakon, és én nagyon hálás vagyok minden olvasómnak :-), minden velem együtt gondolkodónak :-).
aLéb
Kedves aLéb!
Ha csak annyit írok: kiváló, azzal nem mondok sokat, De az talán kifejezőbb, ha úgy értékelem, hogy hiányozna ez a mű a magyar irodalomból, ha nem írtad volna meg!! Szerencsére már nem hiányzik!
Megbecsüléssel: pusztai
Kedves Pusztai,
köszönöm szépen a véleményed, örömmel olvastam.
aLéb
Kedves aléb!
Köszönöm, hogy ezt leírtad nekem. Közben elolvastam azt is
amit Kankalin írt hozzá és azt is amit a másik vershez írtál.
Annyira mélyrehatóan nem akarok elmerülni a költészetben-
Pontosabban sehogy csak érdekelt. Kisebb vitám is volt
hogy miért nem akarok verset írni illetve egyéb félreértések,vagyis meg nem értések és félremagyarázások stb miatt nem megszállt az ihlet hanem elhagyott, de van ilyen. Még egyszer köszönöm a sok információt amit leírtál és Kankalinnak is.
Ági
Kedves Ági,
örülök, hogy megosztottuk egymással a gondolatainkat. Az írás… van egy ismerősöm, aki azt mondta; csak akkor írj, ha nem tudsz nem írni.
Ez belülről kell jöjjön, külső parancsra nem megy.
Köszönöm, hogy visszanéztél.
aLéb
Bár az én hibám is, hogy belemegyek olyan párbeszédbe
amibe nem kellene, de abból is tanultam.
Vannak dolgok és helyzetek amit figyelmen kívül kell hagyni.
Még egyszer köszönök mindent. Ennyit akartam még leírni.
Ezzel be is fejeztem.
Ági
Ági,
köszönettel én tartozom, örültem a beszélgetésünknek.
aLéb
Örülök, hogy kellemes vagyis normál hangnemben tudtunk a témával kapcsolatban beszélni. Most már tényleg befejeztem.
Kellemes hetet neked!
Ági
Ági, zárásképpen:
azt gondolom, fontos lenne, hogy beszélgessünk ezeken az oldalakon versekről, szempontokról, magunkról, és ezért külön köszönöm, hogy itt voltál.
aLéb
Látom, itt már alapos elemzés készült, így én nem is foglalkozom ezzel. Nagyon mély mondanivaló van a versben. Istenkeresés is, kételkedés is abban, hogy vajon hol a helyed. Tetszik, hogy koldushoz hasonlítod magad, mert valójában tényleg azok vagyunk…
Örömmel olvastam a versed, aLéb!
Klári
Kedves Klári,
köszönöm szépen a bejegyzésedet.
aLéb
Kitűnő a tartalom és a forma is. Kiváló vers.
Nagyon tetszett.
Gratulálok:
Zsuzsa
Köszönöm szépen, Zsuzsa.
aLéb
Nincs kedvem elemezni – amúgy se értek hozzá – csak egyszerűen tetszett.
túlparti
Köszönöm, túlparti, örömmel láttalak itt.
aLéb