Szólj

Szólj hozzám, ha összetört szívem,
mikor nem bírom már a magányt,
Nap is játszik a pajkos széllel,
életre keltik a szivárványt.

Hozzál újra mosolyt ajkamra,
tavaszt, mitől derül a lélek,
sok szép virág nyílik a réten,
oly boldogok, letépni félek.

Derül a Nap, és nevet a Hold,
szikrákat szórnak a csillagok,
megszánt a szél, csak ő simogat,
de hideg kezétől vacogok.

Erdő közepén rohadt tuskó,
rajta is gyakran megpihenek,
őszül a hajam, porrá leszek,
akkora mindent elfeledek!