Szomorúan bámulom
A sötét ablakot.
Nem mosolyog ma a Hold,
A csillag sem ragyog.
Nem suttog az esti szél
Kedvesen nekem,
Nem táncolnak az árnyak,
Pedig szeretem.
Nézek ki az ablakon,
Sűrű a sötét,
Olyan sűrű, félelmetes,
S a hajnal messze még.
Hallgatom az esti csendet,
Az ablaknál állok,
Magamnak sem árulom el,
Még mindig rád várok.
Lehet, mégis szép az este,
Ragyog a Hold fénye,
Csak annyira hiányzol,
Most nem veszem észre.