Szomorúság

Mardos a félelem,
mi lesz most énvelem?
Lelkem magánya,
síró hegedű hangja.
Homlokom barázdáin
a gyötrelmes kín,
zúgó hangok
értelmetlen zenéje szerteszét.
Nem értem,
Nem értem…
Miért?
Miért?!
Megszáradt sövény már az élet,
rügyeket hova is reméljek?
Kezem sután,
bénán,
görnyedt hátammal
gombócként összebújván.
Szorítom karom karommal,
némán zokogok,
vacogó fogakkal.
Kiszáradt szemem csak mereng,
hova lett a boldogság…
a remény,
a Szerelem ?