Végy két akkord zenét,
hallgasd a hangok neszét,
ülj le a tópartra,
engedd, hogy szíved
a napfény simogassa.
Keresd a felhőknél az álmod,
a lelked epedve vár ott,
mert kitört a börtönéből,
a bánatod tengeréből.
Orcádra mosoly is kell,
erőt ad, bút felejt,
a kincsed lesz a remény,
gondolni légy merész!
S ne legyen megállás,
most szíved egy sötét padlás,
de hozzá létra vezet,
a szemed az égre szegezd,
ott lesz a kilátás…
14 hozzászólás
Ez nagyon jó! Szomorúság ellen a legjobb orvosság. 🙂
igen, úgyhogy megyek is a tópartra:))) Köszi:)
a Tópart, télleg nagyon jó hely, ott aztán télleg szabad lehetsz, néha szükségün van arra, hogy a természetben gondolkozz.szomórúság ellen, pedig a legjobb orvosság, a természet, a madarak csicsergése….sokszor megold mindent a csend.
Köszi daisy, hogy elolvastad, menjünk együtt:)
én köszönöm hogy olvashattam:)menjünk:)
"Engedd, hogy szíved
a napfény símogassa."
Én is ezt kívánom Neked,
Felejtsed keserved!
Gyönyörű sorok, csodálatos képek…
Szia!
Ez is tetszett! (Látom, Neked a Tó a mindened!) :))
Gy.
Igen a Tó is a csodáim egyike:) Köszi Gyömbér:)
Zsolt és Dóra nektek is köszönöm:)
Nem is tudod, hogy ez mennyire igaz. Sokat csináltam én is mikor szomorú voltam, hogy időnként lementem a szomszéd város tavához, és csak néztem a felhőket.
"Orcádra mosoly is kell,
erőt ad, bút felejt,
a kincsed lesz a remény,
gondolni légy merész!"
Ez a rész tetszik a legjobban. Gratulálok. Azt hiszem rászokom a verseidre.
Nagyon kedves vagy! Köszönöm szépen a véleményed, s várlak a verseimnél szeretettel:)
Szia!
Véletlenül akadtam erre a versre a "véletlenül"-ben. Szinte kínálgatta magát. Nem véletlenül valószínűleg. Éppen magam alatt vagyok.
Köszönöm, hogy olvashattam. Kifejezetten jólesett!
Szeretettel: Kankalin
Akkor különösen örülök kedves Kankalin, hogy véletlenül ráakadtál…köszönöm!:)