Újra és újra
Szilánk nyakláncom felveszem ma is,
fülbevalóm forró ólomból öntve,
mint vértanú roskadok le a földre,
a töviskoszorú fejemen nem hamis.
Szenvedj! Viseld! Minden nap újra élem
a nihil hídjáról a zuhanást.
S míg ostorozva csap szöges korbács,
minden nap patakzik, s megalvad vérem.
Napok korbácsa! Fájva, bőgve tűröm,
s áhítom mégis folyton az ütést,
mert részegen szomjazza attitűdöm,
halasztani végső megméretést,
még élni, látni, takargatni bűnöm,
az eredendő bűnt, a születést.
10 hozzászólás
Méltó megfogalmazás és érzés, amit e szonettbe foglaltál!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszönöm, kedves Zsolt!
E hó 10,-én hunyt el, beteg ember volt, nagy fájdalmak és szenvedések között élt sok éve már, de verseiben az életszeretet, életöröm, a szépségek, és érzelmek vágya dominált.Mindig pontos és őszinte meglátásai sokat segítettek annak, akinek a verseit hozzászólásra méltatta. Villon és Heltai legjobb útját követte, kitűnően, szerethetőn, pajkosan.
Ezen az oldalon talán nem voltak jelen a versei. Idemásolok egyet, hogy aki nem ismerné, fogalmat alkothasson költészetéről.
Szűcs István: Költősors
Nem raktak rám az istenek
semmit mi szépnek megmutat!
Tükör előtt, ha elmegyek,
ijedtében bíz’ meghasad!
Azt is tudom: gonosz vagyok!
Oly csúf szokás, hogy verselek!
Csípősen szállnak víg dalok,
szerelmet kérő énekek!
A jó borok dicséretét
dúdolják itt a szép szavak,
a lányok tűzforró ölét,
nincs itt lám semmi áhítat!
A mennykapun, majd gondolom,
– ahol Péter a főítész –
kiszól egy hang a kulcslukon :
– Pokolra véled, rút csibész!
Kedves Irén!
Szép a szonetted, gratulálok. És köszönhetjük, hogy Költősors
című versét – amely, remélem jól mondom – gyönyörű
magyaros nyolcas, megismertetted velünk.
Szeretettel üdvözöl Attila
Kedves Attila, nagyon köszönöm hozzászólásodat!
Jó, hogy betetted ezt a Szűcs János verset, mert én sajnos egy versét sem olvastam ezidáig.
A szavaidból ítélve nagy tisztelet övezte. Versed, bár az Ő emlékére írtad, a szenvedés mementója.
Szusikám, az interneten utána lehet olvasni, mondhatom, érdemes…
Azt gondolom, akik olvasták, – néha gáncsolták, vitatkoztak vele, – de tisztelték, valóban…
Kedves Irén!
Nagyon szépen megírt emlékezés.
Gratulálok szeretettel: Adrienn
Köszönöm szavaidat, kedves Adrienn!
Kedves Irén!
Az első versszak akár önálló vers is lehetne. Benne van minden a versből, tartalmilag, formailag kerek egész.
Üdv: Kati