Nem adhatok neked se’ Bailys-t, se’ virágot,
Sem más, földi kézzelfogható csacskaságot:
Csak néhány rímbefaragott szót, pár mondatot,
Bár lehet, hogy ez is nekem mind, tilalmazott!
Ezért hát, így készítem el, e jókívánságokból szőtt. „bokrétát”,
Mit őszintén szívemből, lelkemből „szakítok”, s adom át!
Azt szeretném, ha mind valóvá válna, amit Neked kívánok,
Ha tudnám, lábad elé raknám, az egész kerek világot!
Azt kívánom hát Neked:
Legyen melletted mind, Ki őszintén szeret,
Kivel életed boldog lehet.
Őrizd meg szíved tisztaságát,
Találd meg életed boldogságát!
Ne bántson Bú – baj ’s bánat,
Az egészség örök vendég legyen nálad.
Napfényes legyen, merre utad-halad,
Maradj meg mindig: Tenmagad.
Rögös utad ne legyen,
Lelkedben fájdalom benned kárt, ne tegyen.
Teljesüljön minden Álmod – Vágyad,
Mit szíved-lelked csak kívánhat!
Ím elmondtam már mindent, amit érzek,
Versben, dalban Néked,
Félek ennél többet, most már, tán sohasem tehetek.
Igazán azt érzem, s komolyan ígérem, soha nem feledlek.
Szeretném, még ha azt is tudnád, nincs bennem sértettség.
Csak mérhetetlen sajgó fájdalom.
Még most, talán – ha így akarod – utoljára,
Őszinte szívvel kívánom:
Az Isten éltessen, ’s megáldjon!