Születésnapomon

Sok olvasónak írtam már
a születése,-vagy a neve napjára,
's gondoltam most, álmatlan éjszakán
egy nagy lyukat fúrok a poharam aljába.

Hadd folyjon ki a lé belőle
úgy is csak savanyú volt benne,
mert a lét határozza meg a tettet
és ha a lét meginnám, a fene is megenne.

Amikor a világra jöttem
mindenki nevetett, csak én sírtam,
talán éreztem, hogy nem örültek nekem
ott ahol élni akartam, sajnos sohasem bírtam.

Csillogó jövőt jósoltak nekem
sajnos az nagyon be is teljesedett,
annyi ütést kaptam az életben a fejemre
hogy állandóan csillagosnak láttam az eget.

Fiatal koromban azt gondoltam,
az életben a pénz, nem lehet minden,
ma sok-sok évvel később biztosan tudom
a mai világban, már meghalni sem lehet ingyen.

Azt, hogy: „Engem a pénz nem érdekel”
csak az mondja, kinek tele vannak a zsebei,
de általában az a típus mindig olyan telhetetlen,
hogy minden megmaradt fűszálat, előled lelegeli.

Most Hetvenhét évesen, csak az a kívánságom
legyen minden nap elég egy kis betevő falatra,
meleg szoba, egy ágy, néha egy fityóka pálinka
és ha kell akkor nyugodtan megyek, az utolsó utamra.

Mucsi Antal-Tóni