fény hull
parányi nyalábban
véletlen
kromoszóma nászban
űri álomból
örök árnyékból
ránk dereng
a bolyongó mosoly
zeng bennünk
toporzékol
a csecsemő sikoly
s egy fájó
isteni akarat
lüktető
kozmikus daganat
végképp
a vállunkra ragad
(2003 )
5 hozzászólás
Kicsit Weöres Sándor jut eszembe. Ő írta le szinzr ugyan ezt. De bizti nem szándékos 🙂
Tetszik.
Kedves lowcallbus,
Weöres Sándor verseiből nagyon sokat olvastam, belső ritmusát és játékosságát csak szeretném elérni, de a kedvenc költőm mégis Ady marad.Nem tudom melyik versére gondolsz,ha meg van, küld el nekem is,amióta az internetről letiltották az örökösök,őt is, Jozsef Attilát is, csak kötetben lehet elolvasni.Üdv.haver.
Hát ja.
Megpróbálom megkeresni, bár a kötetem elveszett, akarom mondani kölcsönveszett. Majd küzdök érte. Azt tudom, hogy a négysorosok között bújkál… 🙂
Ti aztán tudtok verset írni. 🙁 Én mindent összehadobálok. 🙁
Tudtátok, hogy a mai költők verseiben nincs is rím?
Kedves Eszter, köszönöm, hogy itt jártál.Üdv.,haver.