Süt a Nap, izzad a télnek háta,
jégpáncélt hasít tüzes korbácsa,
gyöngyöző eresznek fagyos foga,
egyre csak nyúlik a vízcsepp rajta.
Átok kuporog a havas tájon,
kevés a meleg, hogy tovább szálljon,
ropogó ágon károg a varjú,
nem számít szava, ő csak egy fattyú.
Hol a tavaszi virágos kosár?
Magával vitte a vándormadár.
Lombjától fosztott kopár ágakon,
szundit a dér zúzmarás párnákon.
2 hozzászólás
Gyönyörű téli hangulat!
Kedves Rózália!
Örülök, hogy tetszett a vers!
Szeretettel-szaty!