Hajnali pír már szürke sötétség társa.
Nem újul a sejted, csak kopik, öregszik.
Fázós öregen botod előtted koppan,
Várod a tél hidegét,
Nyárba csak visszatekintsz.
Szürkület éled a fény multával eléd,
Szíved a balga szerelmet akar télben,
Csalfán még tavasz álmait küldi feléd.
Álnok e kép, csak a vágy
Játszik hamisan véled.
1 hozzászólás
Kedves Ica!
Minden évszaknak megvan a maga szépsége.
Ahogy minden színnek is.
Az egyik legszebb szín szerintem a szürke.
Az ég színe, a nyugalomé, a beletörődésé.
Ugyan akkor, a legkissebb szín hozzáadása azonnali, jól látható nyomot hagy rajta.
Ilyen lehet pl.: acsalfa remény is.
Köszönöm, hogy olvashattam a versed.
Szeretettel: Béla