nem tudni jön vagy megy a sötétség
nincs derengés vagy álmot látó kékség
nincs fent és lent csak tapogató lélek
kezem közt elfolyó szürke emlékképek
sustorognak mesék esti gyerek álmok
párna csücskében szivárvány szivárog
és jönnek lányok hajnalpír virágok
forró éjszakában elsikoltott bálok
dermesztő vágy hideg pillantása
elsuhan de nem lát karcos suhintása
robognak foltok szürke árnyalakok
feledésbe merült hontalan hónapok
némelyik zúg vagy lelkemet káromol
éjszakába nyúló holnapokat vámol
de jönnek arcok simogató pálmák
mástól elszakadó életemtől árvák
bízvást intenek hogy engem szeretnek
éltető álmukból el nem eresztenek
aztán csak csend néma csend a szóra
rám borul eltakar a szürkületi zóna
6 hozzászólás
Kedves Ruca!
Remélem a fényzóna is rád borul.
Bár ha az este méltó befejezése a napnak, vagy még jobb, akkor nincs baj.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Köszönöm szhemi a véleményt és a látogatást:
ruca
így van ruca .. A hétköznapok minden búját-bánatát eltakarja a szürkeség, a sötét, vagy a magányosság. Remekül fejezted ki a hangulatát!
Gratulálok!
Lyza
Helo Lyza,köszönöm,hogy itt jártál:ruca
Szia ruca!
"de jönnek arcok simogató pálmák…
éltető álmukból el nem eresztenek…
párna csücskében szivárvány szivárog…"
Nagyon szép vers!
Szer: Kalin
Most nagyon elfogult leszek:szerintem is "összeállt" itt, amit akartam.
szia:ruca