T e m e t n e k

Halvány lila vékony vonalak között fut
a tintapatron fröcskölte végzet,
az EKG halk zümmögése festi alá a kínos
látványt, már látom sorsom – végem,
talán még kapok némi haladékot,
ami meglehet csak bosszant, értéktelen,
mert a világ már leírt, selejtezte,
amit valaha is álmodtam – az érvénytelen,
szánalomból még ölelnek, csók is ég számon,
még odahazudnak egy hamisat: – "szeretlek",
de már nem hiszem el – ő is csak hadarja,
aztán függöny és valami olcsó módon temetnek