Madár se jár az öreg háza táján.
Néha kóbor macska kéreget,
s cserébe megesik,
hogy az elkap egy-egy egeret.
Szétmarcangolja a testét,
(ahogy embert az idő),
csak csupasz koponyáját hagyja,
a minap bukkant a hó alól elő.
Északi szél az öreg csontjáig hatol,
odabent sincsen nagy meleg.
Drága tüzelő mellett
felmelegedni nem lehet.
A kamra majdnem üres.
Fél kiló kenyér jut négy napra,
Hús, gyümölcs ugyan minek?
Foga sincs, amivel harapna.
Fürdeni csak néha mer,
fagyos teste szinte fáj.
Hol van az ifjonti hév?
Bizony-bizony messze már.
Nem jár madár az öreg háza táján.
Elfeledték a gyerekek.
Nyűge lett a világnak.
Így élnek-halnak az emberek.
2 hozzászólás
“Elfeledték a gyerekek.
Nyűge lett a világnak.
Így élnek-halnak az emberek.”
Szomorú, de valóban előfordul, számomra érthetetlen.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedevs Gabriella!
“A kamra majdnem üres.
Fél kiló kenyér jut négy napra,
Hús, gyümölcs ugyan minek?
Foga sincs, amivel harapna.”
Sajnos,léteznek ilyen esetek!
Nagyon reálisan írtad le az élet árnyékos oldalát!
Gratulálok:sailor
Szép napot!