Nézd, a mi kedves Tacsi kutyánk,
egy jó ideje süket, s megőszült.
Rágni se bír, járni is alig,
de a gazdiért szinte megőrül.
A nyomában jár, követi őt,
csakhogy már minduntalan lemarad.
Beszélnek hozzá, cirógatják,
hűsége tiszta szívéből fakad.
Önzetlen, szelíd, szófogadó,
boldog, mert érzi azt, hogy szeretik.
Ha kényeztetik, farkat csóvál,
falatkákkal már kézből etetik.
Házat immár nem tud őrizni,
mert eljárt felette is az idő.
Ott hever gazdi lábainál,
amíg örök- sírban nem fekszik ő.
3 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Írásod a szeretet kimutatása kutyátok iránt .
Az ö részéröl meg a hüség es hála!
Még sok sok boldog közös perceket!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedves szavaid.
Már nagyon öreg, de még mindig jön utánunk akármerre megyünk, de botlatozik, látszik, hogy nagyon, de nagyon nehezen megy neki.
Köszönöm szépen 🙂
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
“hűsége tiszta szívéből fakad.”
Meg is kell becsülni egy ilyen hűséges jószágot.
Szeretettel: Rita 🙂