A kémény füstöt köpködött,
a füst a ködben szétömlött.
Sűrű, homályos szürkeség,
tüskés ördögszekér gurul a szélben,
ökörnyál leng a légben.
Fáradt a nyár,
piheni vágyik a közelítő télben.
Rövid versed tömör, minden sorában hamisítatlan őszi hangulatot festettél.
A végén a csattanó ütős lett, ráadásul csodaszép költői kép.
Nehéz néhány sorban olyan tartalmat közvetíteni, hogy minden benne legyen. Az se mindegy, hogy miként válik gyöngysorrá, mert a felfűzés gondosságot igényel.
Nagyon tetszik a versed, a záró két sor különösen. Igazi lezárás, mert ereszkedik, aztán szép lassan felfelé ível, benne az ébredés reményével.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
1 hozzászólás
Szia Karola! 🙂
Rövid versed tömör, minden sorában hamisítatlan őszi hangulatot festettél.
A végén a csattanó ütős lett, ráadásul csodaszép költői kép.
Nehéz néhány sorban olyan tartalmat közvetíteni, hogy minden benne legyen. Az se mindegy, hogy miként válik gyöngysorrá, mert a felfűzés gondosságot igényel.
Nagyon tetszik a versed, a záró két sor különösen. Igazi lezárás, mert ereszkedik, aztán szép lassan felfelé ível, benne az ébredés reményével.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin