Takarót vittem ma néked, anyám,
puha földet, mert szúrnak a kavicsok,
nehéz takaród míg felvittem,
a fáradtságtól rosszul lettem,
sápadt a nap, de most az is sok.
Melléd feküdtem, nem nyúlt át karod,
nem adtak kimenőt az égi angyalok,
ölelj át, anyám, beteg vagyok.
5 hozzászólás
Nagyon szép a versed!
Üdv:Selanne
Szia!
Nagy sóhaj. Súlyos panasz. Szomorúság. Versed nagyon tetszik nekem.
Szia!
Nagyon megható ahogy szereted Édesanyádat.Nem írom múltidőben,mert hidd el veled van akkor is ha nem adnak kimenőt az angyalok.
Neked minden jót kivánok,azőta remélem jobb az egészséged.
Szeretettel üdv:hova
Köszönöm a a vígasztaló és elismerő szavakat. Fizikailag oké vagyok már. :)) Lelkileg… az más kérdés.
Rövid versedben nagyon szépen emlékezel meg, és muatod ki érzéseidet Édesanyáddal szemben.