Találd meg értelmét életednek,
rejlő időknek igazult szavát,
legyen mindeneddé az álmodó
nyár, mi közelít egein hozzád!
Találd meg reményeid intelmeit,
szeresd a szót, mit tanít, megfogadd,
lásd szíveddel az elvonult tavaszt,
s amit hagyott, hűvösült árnyakat!
Találd meg a feléd nyújtott kezet
szálló idők csorduló csermelyén,
ha rád találva téged megölel,
ne lökd el, -ha bajban vagy- könnyedén!
Találd meg az Istennek oltalmát,
legyen neked kedvesült menedék,
s ünnepül, mi reményül marad
szívedben, mit bár oda rejthetnék!