"Fáradt vagyok, ringass el ó halál!
A szerelem így koldusnak született."
Ha ölném magam, mentenélek
így is törlöm minden vétked,
már ha volt,
s nem én voltam,
aki ebbe így belelovagolt.
Hibám, hogy érzelmek nélkül
tenni semmit nem tudok,
s így mindig a fertelmes mélybe zuhanok.
Igazuk lesz, kik mondják:
ez a kor nem visel érzelmeket.
Mégis, ha nem szerethetnék,
üresség éjje pusztítana el.
Hát így mind egyre megy,
s választhatok:
Fényt érintve magasból zuhanok,
vagy éjben, magányban sorvadok.
Emésztő Szerelem!
nem hittem volna, hogy találkozunk.
Bár ne így lett volna,
de akkor hiányozna
gyilkoló lényed.
"Fáradt vagyok, ringass el ó halál!"
Te tudtad, átélted ugyanezt.
T'án neked sem adta meg,
hogy legalább sírhass.
Kérdezted? miért ily kegyetlen
hozzánk, kik szeretünk?
De már fáradt vagyok,
s csak azt mormolom:
"Az érdem itt koldusnak született!"