Amit annyi ideje vártam, megtörtént,
Fényt gyújtottál a nappali sötétbe,
Láttam szemeid ragyogni a fényben,
Láttam ahogy a kétségeid megtörnek
Éreztem, ahogy viharzik szíved,
Láttam, ahogy szégyelled érzésed,
De mégis megkérdezted, szeretlek-e?
Én egy mosollyal jeleztem:szeretlek téged.
Nem feleltél semmit, vagy nincs jelentése,
Egyszer találkoztunk, és azzal már is vége?
Igaz, azt vártam, hogy elűzz, szívem vesztére
Én biztos szeretni foglak, te mit adsz cserébe?
3 hozzászólás
Remélem mosoly lesz a válasz! 🙂
szeretettel-panka
A remény hal meg utoljára, és valóban, szép lenne, egy olyan válasz, amely kedves számodra.
Szeretettel:Selanne
Ok. köszi az ideát. Mosolyért, mosolyt!