Jártam az erdőt céltalanul,
Csendben lépdeltem, hangtalanul.
Nem kerestem semmit, sétáltam csak,
Nem vezetett semmi, járkáltam csak.
Az árnyékban láttam egy virágocskát,
Ácsorgott egyedül, szomorún, árván.
Mint csillag ragyogott,
Mint szempár, oly szép volt.
Leszedtem volna,
De halkan mondta:
Ha leszedsz, elfogyok,
Eltörök, meghalok.
Kikapartam tövestül az árva virágot,
Vittem pókhálógyökerét kedves kis házhoz.
Kertbe ültettem, az ablak alá,
Ott nem zavrja őt senki se talán.
Egy csendes helyre,
Ahol csak egyre,
Egyre növekszik,
Megint virágzik.
(2002. IX. 26.)
Az Eredeti
Johann Wolfgang Goethe: Gefunden
Ich ging im Walde
So für mich hin,
Und nichts zu suchen,
Das war mein Sinn.
Im Schatten sah ich
Ein Blümchen stehn,
Wie Sterne leuchtend,
Wie Äuglein schön.
Ich wollt es brechen,
Da sagt‘ es fein:
»Soll ich zum Welken
Gebrochen sein?«
Ich grub‘s mit allen
Den Würzlein aus,
Zum Garten trug ich‘s
Am hübschen Haus.
Und pflanzt es wieder
Am stillen Ort;
Nun zweigt es immer
Und blüht so fort.
4 hozzászólás
Bár nem tusok németül….de így is van véleményem róla…a vers / a fordítás jól sikerült… egyszerű vers / általános vers
….de mégis megfog…megérint a gyermekisége!Nem gúnyoldóni akarok…(itt idéznék :)) és “…nem hibaként rovom fel, csak megjegyzem, hogy nem tartottad meg az eredeti rímelést. Egyfelől jó, hogy az egyéni költészetedet is belevitted, de valahogy ezáltal pont az vész el, ami az eredetiséget hivatott tükrözni … de nem baj….nekem így is tetszik!
Nagyon megragadott ez a vers! Nem tudok én sem németül, de magyarul nagyon átjött a helyenként drámaisága, helyenként pajkos kedvessége, gyönyörű lett!
elég gyenge fordítmány!
ui:legközelebb tanulj meg az adott nyelven rendesen mielőtt lefordítasz egy verset
uiui:nem azért írom ezeket, hogy piszkáljalak, csak segíteni szeretnék