Csak a jót szerettem volna,
elfeledni a tegnapot,
s nem lenni nyáladzó szolga,
ha egy szép napon meghalok.
Tervekkel tömni lékeit
a süllyedő, nagy hajónak,
s magamra lelni végre itt,
’hol számadás vár maholnap.
Ezért lett minden rossz nagyon?
Csak egy örvény mutatja, hogy
volt ott egy bárka, s én hagyom,
hadd vesszen, ami egyre fogy.
Mert egyre fogy csak az erő;
hit, remény – nyáladzó szolga!
Szeretet? – abból is gyász nő…
Hajh, a jót szerettem volna.
14 hozzászólás
Kedves Laca!
Nagyon szép megfogalmazása egy érző embernek ki Te vagy, mint egy gondolkodó
ember kiben mejelenik a költői mélység is egyben.
Köszönöm, hogy megírtad, s hogy olvashattam!
Üdvözlettel : Zoli
Tervekkel tömni lékeit
a süllyedő, nagy hajónak,
s magamra lelni végre itt,
'hol számadás vár maholnap.
Nagyon tetszett ez különösen.
Kedves Sas! Mély értelmű! Nagyon bejön! Üdv: én
Kedves Laca!
Bár a forma és itt-ott a szóhasználat régies, olyan XIX. századinak tűnő, de ez illik egy ilyen számvető jellegű vershez. A téma viszont örökifjú: önmagunk megítélése.
Nem korai még ez egy kicsit neked? Majd úgy a hatvanadik éved után kérd számon magadon, mit nem csináltál jól. Addig bőven van idő mindent, mit elhibázottnak vélsz, kijavítani.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati, Bödön és Zoli!
Nagyon szépen köszönöm a figyelmeteket.
Igen, talán korainak tűnik efféléken gondolkodni, de mindig vannak az ember életében pillanatok, amikor megtorpan, és hirtelenjében nem tudja, hogy akkor most hogyan tovább. És olyan pillanatok is, amikor úgy érzi, nem tudja tovább játszani ezt a fura játékot, amit életnek hívunk. Persze aztán nem szabadul ilyen könnyen, tovább kell játszani, s ottmaradnak a lejegyzett gondolatai, amelyekre idő múltával ő csodálkozik rá a leginkább: ezt én gondoltam? Ezt én éreztem?
A vers címe valóban azt tükrözi, hogy valahol a papírfecnijeim között hányódott, véletlenül került a kezembe. Fel van dátumozva, de fogalmam sincs már, mi volt az oka a keletkezésének, mitől volt olyan sötét az a perc, amikor papírra vetetettem. De fennmaradt, és ez jó emlékeztető. Elmúlt, de nem múlt el nyom nélkül.
Szeretettel: Laca 🙂
Hol találtad? Találj még ilyesmiket…:)
Kedves Irén!
Biztos, hogy jó, ha ilyesmiket találok? :):)
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Szeretettel: Laca
Szia Laca! 🙂
Még jó, hogy csak találtad. 🙂
Szerencsére a bárka nem süllyedt el, bár műveidet olvasva látszik, hogy nem volt könnyű a víz felett tartani, kormányozni.
Egyszerű vers ez, mindenki számára jól érthető tanulságokkal.
Furcsa volt most ezt olvasni az újabbak után. Egész más, de ez is te vagy. Azért nem azt írtam, hogy voltál, mert a gondolataid érzékelhetően ilyenek ma is, csak a forma és a mélység változott.
Jó volt visszanézni. Megállapítottam, hogy a régi és az új stílusod között hatalmas a kontraszt, ami előnyödre válik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Igen, valósággal ijesztő találkozni néha a régi önmagunkkal.
Szeretettel: Laca
Kedves Laca!
Több mindent el tudnék mondani Rólad, de a “ nyáladzó szolgát” kihagynám, mert nem!
A vers remek!
Kedves Edit!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Laca
Szia!
Asszem versedben minden benne van, amit csak egy normális ember kívánhat.
Lehet, túl sokat szeretnél, és mégse vagy normális? 🙂
szeretettel: túlparti
Kedves túlparti!
Hát, az tény: azzal az egy dologgal, hogy normális lennék, sosem szoktak megvádolni. 🙂
Egyszerűen rám néznek, és valahogy föl sem merül az emberekben. 🙂
Figyelmedet és szavaidat köszönöm.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia!
De jó, hogy "megtaláltad, rátaláltál" e versre. Pont ilyesmi hangulatban vagyok, így többször is elolvastam, átérezve az akkori hangulatod.(lejjebb olvastam, hogy papírfecnik közt találtad, tehát tényleg talált vers 🙂
Vannak ilyesmi pillanatai az embernek, ami ha szerencséje van, akkor elillan. Én nem tudnám ilyen remekül leírni a most bennem kavargó gondolatokat.
üdv hundido
Kedves hundido!
Akkor már ketten is rátaláltunk. Valószínű, már rögtön a megírás után idegenséget éreztem iránta, és többé nem is foglalkoztam vele, aztán szépen elfelejtettem. Amikor előkerült, csak néztem, mennyire nem én vagyok. De hát, abban a percben, órában ez voltam én. Kiírtam magamból, és továbbléptem. De az írás megmarad.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, örülök, hogy hangulatodhoz illő írást találtál.
Laca