Költöző madarak vitték kicsiny lelkét,
szálltak vele túl a novemberen,
az összes hónapon és éven,
oda, ahol a végtelen
örökre magába zárja.
De itt maradt halotti ruhája
és élettelen, törékeny teste,
oly piciny, zárom tenyerembe’.
Most nézem némán, érzelmek nélkül,
az ablakpárkányra egy veréb ül,
ő itt maradt velem.
Figyeli, hogy öltöztetem fel az utolsó útra
(nehéz a dolgom, hisz alig súlya).
Kagylóhéj koporsóba teszem,
elveszett rózsatüskékkel szegelem…
Markomban vittem temetni őt,
de nem találtam temetőt,
melynek földje méltó arra,
hogy befogadja,
így fektettem egy sziklarepedésbe,
imám szürke madárka éneke kísérte,
s eltemettem a Csodát.
Talán, a kis veréb hiszi a feltámadást…
20 hozzászólás
Csodaszép!
Nagyon tetszett!
Gratulálok:sailor
Köszönöm szépen kedves sailor!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér fájdalmasan szép verset írtál.
Gratulálok.
Szeretettel: Györgyi
Kedves Györgyi!
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat!
Üdvözlettel: Gyömbér
Meghatóan gyönyörűséges!
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Ica, köszönöm…igazán!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Gyöngéd, szerető szíre vall, hogyan búcsúztattad és temetted el a kismadár megmaradt tstét. Azt bizonyítja, hogy szereted az állatokat, köztük a madárkákat is, hisz ők is élőlények – ill. az volt ő is, akinek lejárt az ideje…
Nagyon szépen emlékeztél meg róla. Jó olvasni ilyen gyöngéd szavavakat.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Nem egészen a verébről szól, de végül is mindegy. Köszönöm, hogy olvastad!
Gyömbér
szóval "na"
vigyáznod kell rá.
szeretettel olvastalak:
F.
és jó éjt
A holtakra az ember már nem vigyáz. Minek?
Zsó
szép lett nagyon. szeretettel
Kedves Andy, régen láttalak! 🙂
Köszönöm, h. erre jártál!
Üdv: Gyömbér
"eltemettem a Csodát"
annyi mindent rejt.
üdv.koko
Pontosan így van kedves koko, ahogyan írod!
Szeretettel láttalak!
Gy.
Csodaszép, gratulálok hozzá!
Szeretettel: Magdi
Köszönöm szépen kedves Magdi!
Gyömbér
Eltemetted, és megírtad a "csodát", kedves Gyömbér.
Ragyogó!!! Minden elismerésem.
Szeretettel!
Ida
Ida Kedves, nagyon szépen köszönöm, hogy ismét olvastad a versemet!
Szeretettel láttalak: Gyömbér
Minden perc amit veled töltök, kedvenc állatom,
Feledteti összes rám rót bánatom.
Családtagjaim, kedvesek és szeretnek,
De bánatom nem osztom meg csak veled.
Voltam ilyen helyzetben már párszor,
Tanácsom biztos hallottad százszor,
El kell fogadni, hogy az élet véges,
Embernél, állatnál ez természetes.
Tudom, hogy egyszer eljön, az idő,
Mégis, megráz amikor nincs más csak a temető.
Kedves János!
Köszönöm szépen versbe szedett gondolataidat.
Üdvözlettel: Gyömbér