Talán csak akkor lehetsz majd győztes,
mikor beismered, vesztes voltál,
ha majd lerombolod azt az oltárt,
amelyet magadnak állítottál.
Ha látod, nem állsz piedesztálon,
ha észreveszed, hogy nem vagy bátor,
és nem mások legyőzése a cél,
hanem csupán az, te ember legyél.
Tán akkor eljutsz mások lelkéhez,
megérzed, mi igaz, és mi lényeg,
felismered a való értéket,
közösségben adatik meg néked.
6 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon jól látod,hogy meg kell ismerni
magunkat!
Mielött másokat elitélünk,mélyen magunkba
kell nézni!
Különösen törekedni kell,hogy megtaláljuk
másokban az értékeket.
Igen,le kell rombolni azt az oltárt:Beképzelésünket
magunkról!
Gratulálok!
Nagyon jó gondolatok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen az olvasást, a kedves és értő hozzászólást. Részemről a piedesztál és a “beképzeltség” csak fegyver volt, amivel meg kívántam magam védeni. Most már nem hadakozom, és nem is védekezem. Nem fontos, hogy győzzek egy vitában, inkább elhallgatok. Véleményem van, azt ki is nyilvánítom, de nem akarok meggyőzni senkit sem az “igazamról”, még akkor sem, ha valóban érdek nélküli és segítőkész a tanácsom, amiből nekem nincs semmi hasznom. Pl. utalni akartam babakötvényre, de nem akarnak az unokáim kötni. Próbáltam meggyőzni őket, de nem sikerült. Az ő életük, ha nem, akkor nem. Nem kérni akartam, hanem adni. Számtalan olyan helyzet van, amikor valaki javára “intézkednék”, de ha nem kell, akkor hátralépek. Én még egy forintot se kértem magamnak és sohasem gondoltam, hogy nálam lenne a bölcsek köve, csupán nem hagytam, hogy beledöngöljenek a földbe. Az idős ember csak úgy fogadható el, ha szerény, csendes, elfogadó és megbocsátó.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
“Talán csak akkor lehetsz majd győztes,
mikor beismered, vesztes voltál,
ha majd lerombolod azt az oltárt,
amelyet magadnak állítottál.”
Igaz, bölcs versedhez szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm. Jobb, ha magamtól ülök a sor végére, mint ha oda küldenek.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
gyönyörűszép verset írtál, szívhez szólót és bölcset…finom érzékkel becsomagoltad a címébe hogy az olvasó ne érezze okoskodásnak hanem tekintse ajándéknak.
Csak az igazán erős nők szokták ezt a módszert választani.:) akik már nem akarnak győztesek lenni….piedesztálon állni magányosan akik nem mások legyőzésén fáradoznak csak azon,hogy szeressenek , szépítsenek, boldogítsanak.
“Elfeledve önmagunkat találjuk meg önmagunkat.” és leszünk EMBEREK:
Köszönöm az élményt!
Körülölelő szeretettel:
M.
?Elfeledve önmagunkat találjuk meg önmagunkat.? és leszünk EMBEREK:
Kedves Napfény!
Talán írnom se kell, hogy mennyire örülök a jelenlétednek, kedves szavaidnak, mégis írom, mert így érzem, és az érzésem csak szavakban tudom eljuttatni hozzád. Remek ez az idézet, amit hoztál. Igen, félre kell tudni állni és átadni a helyet a fiataloknak. Mi is azt hittük, hogy mindent jobban tudunk, mint az “őseink”, de a tapasztalatból nyert “bölcsességeink” nem szabad lenyomnunk mások torkán, sőt, bölcsességként sem szabad tekintenünk azokra. A pofonokból tanultam, lehet, hogy ők a nélkül is megússzák, és valóban jobban csinálnak mindent, mint én. Ha kérdeznek, elmondom az én verzióm, a többi rajtuk áll. A főnökömnek annak idején néhányszor mondtam, hogy én a te helyedben ezt és azt tenném, amire azt válaszolta, hogy nem vagy a helyemben. Nos, ezt megjegyeztem. Hiába mondom, hogy békére törekednék és ha rajtam múlna, nem lenne háború, ha nem rajtam múlik. Nem a nyúl hordja a puskát, hanem a vadász.
Szeretettel: Rita 🙂