Talán egyszer
odamegyek az öreg komódhoz,
kihúzom a legfelső fiókot,
(titkaim közül ott őrzök néhányat)
s előveszem legszebb színes ceruzámat.
Rajzolok vele egy akkora hegyet,
amilyen nagyot csak rajzolni lehet!
Talán egyszer
a legalsót is kihúzom,
ott rejtegetem az öreg bakancsom.
Somolyogva felbaktatok hegyem tetejére,
ott fent választ kapok ezernyi miértre…
…s ha már AZT is tudom,
lekuporodom,
illatos radírommal kiradírozom a hegyet magam alól,
s boldogan lebegek ott fent valahol…
Egyszer talán.
13 hozzászólás
Uh ezt most mennyire eltaláltad. Vagyis bennem valamit. Jujjj.
…
Nagyon tetszik!
Kini
Szia!
Nagyon jó lett, tetszik a játékosság. Olyan gyerekvers érzésem van, amikor a kisfiamnak majd 4-5 évesen mesélem. Képileg is látom, egy aminációs film pereg a szemem előtt, miközben a versed olvasom. Rengeteg játékos gondolat fogalamazódik meg és már foszlik is széjjel, hogy helyet adjon a másiknak. Nagyon tetszik
Maristi
Szia Kini! Ennek igazán örülök! Főleg a jujjj-nak! :)))
Szia Maristi!
Remélem tetszeni fog a kisfiadnak!:)
Köszönö, hogy olvastad!
Gy.
csodállatos ez a vers!gratulálok!
Köszi Daisy!:)
Nagyon-nagyon jó, minél többször olvasom, annál jobban tetszik.:)
Üdv: Colhicum
Köszönöm Colhicum!:)
No, hát már ez hiányzott! 🙂 (Illatos radír -mért pont azzal? 🙂 ,tudom- csak) Jó!
Tudom, hogy tudod!:)
Azért kiegészítésképpen:
Amikor kicsi voltam, a zsebpénzemből illatos radírokat vettem és mindegyiket megkostóltam, hátha jó ízük van. A kettéharapott radírokra (is) emlékeztem ebben a versben…:)
Gy.
Igazi gyermek-vers,
mintha a régi énünk
megelevenedne.
Ceruza, radír
pláne, hogy illatos
ettől oly' gyermeki és mégis
csodálatos.
Gratula!
Köszi Félix!:)
Nagyon kedves kis versike, remekül megírva, grat:)