lehet, hogy ma jó is volna,
de amiről szeretnék, az
nem lenne egy múzsa csókja.
Az inkább a múzsámnak, egy
csattanós pofonja lenne,
mert sok, amit itt elolvas
leírni soha nem merne.
Engem sem bátorság vezet
ez inkább a vakmerőség,
mert lehet hogy, több is benne
felismer egy ismert portrét.
Az emberi társadalom
mindennap többet hazudik,
de ami legrosszabb nála,
hogy még el sem pirosodik.
Sok kiöregedett színész
szegény magányosságban él,
azonban amikor meghal
mindenki őróla beszél.
Ameddig itt élt mellettünk
egy kutya meg sem ugatta,
de most amikor ő meghalt
minden Tv filmjeit mutatja.
Melletted is élt egy ember
még egy szót sem beszélt veled,
de halála után, ő volt
a legjobb barátod neked.
A modern társadalom is
csak későn sajnál meg téged,
de amikor végre meghaltál
ő is barátod volt néked.
Apádat, anyádat ember
addig szeresd míg teheted,
ma simogasd meg a kezét,
ne holnap a fa keresztet.
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Versed olvasása közben, eszembe jutott, amit egy másik portálon olvastam a napokban.
Nem emlékszem az írójára, nevezzük xy-nak, egy versszak megmaradt bennem:
"A költő verset ír és remél,
de híres akkor lesz, ha nem él,
én tudom versem tetszik nagyon,
hát olvass el, és üssél agyon."
Azt sem tudtam, sírjak-e vagy nevessek? Olyan szomorúan nevetséges, vagy nevetségesen szomorú?…
Most versednél is ugyanígy érzek…
Üdvözöllek szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Ez a vers, nálam az úgy nevezett "tabu" verseimhez tartozik, amelyekben nem lehet gyönyörködni, vagy álmodozni. Ezt ha valaki elolvassa, vagy gondolkodás nélkül tovább megy(igaz nem is ezeknek írom), vagy elgondolkodik magán és a környezetével való kapcsolatról. Ha ezt egy is megtette, akkor már nem hiába írtam le, és ha netán még valamit pozitív értelemben változtatni is tud, akkor pedig különösen. Ma úgy látszik szerencsés napom van, hónapokig egyetlenegy hozzászólás sem, és ma már kettő is.
Köszönöm, és üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon bölcs, megfontolandó gondolatokat közvetítettél, addig kell szeretni és törődni embertársainkkal, amíg van rá lehetőség. A társadalom számos hibáját felismertem kritikádban, de azért örülök, hogy ez alól még vannak kivételek. Nagyon igaz és szép a versed.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Már régen nem írtunk egymásnak, és talán azért is örülök annyira, mert, mint Idának is írtam, hónapokig semmi, és ma már eddig kettő is. Emlékszem, hogy örültünk akkor, amikor a Napvilág az 1000 tagját üdvözölte, a tagok száma ma majdnem megduplázódott, míg a hozzászólások száma mélyebbre már nem tudna süllyedni. Itt is úgy van mint a való életben: ÉN, Én, Én, és akkor sokáig senki, majd ismét én.
Nam vagyok pártfogója az általánosításnak, de ha valamit megváltoztatni szeretnénk, akkor muszáj megnevezni, hogy mit…
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni